3. fejezet
Felöltözve mentem le a konyhába, Michael követett, Gerald pedig lent várt minket az inassal együtt, aki feltálalta nekünk a reggelit.
- Kérdezhetek valamit? – szólaltam meg halkan Michael felé fordulva.
- Mit?
- Miért van itt James, hogyha tudtok magatokról gondoskodni? Vagy ha már itt van, miért nincsenek többen?
- Hm – Michael elmosolyodott, miközben leültünk az asztalhoz. – James mindig is velünk volt, kiskorunk óta. Nagyon ragaszkodik hozzá, hogy mellettünk szolgáljon. Mivel már szép kort megért, ezért nyugdíja is van, nem a pénzért csinálja. Mi tudjuk, hogy mennyire szeret minket, de ő nem szereti hangoztatni.
- Így van – szólt Gerald. – Sőt, felesége és gyereke is van, és megszokta, hogy milyenek vagyunk. Nem vagyok biztos benne, hogy mi történne, ha nem lenne itt James. Hozzánk nőtt és kész.
- Jó étvágyat úrfik – jött az asztalhoz James, és elénk tette a reggelit.
- Köszönjük – mondtam rámosolyogva, mire jámbor tekintettel nézett rám, majd mosoly futott át az arcán és elment. Elkezdtünk enni csendben, én kissé ügyetlenkedtem, de végül meg tudtam enni anélkül, hogy leejtettem volna az ételt, majd ezután hátradőltem a széken. – Tele vagyok! Nagyon finom volt.
- Örülök, hogy ízlett – mondta Gerald.
- Ja. Én meg kimegyek a kertbe – mondta Michael. – Velem tartasz, Clarence?
- Uhm, persze – pislogtam kissé megilletődötten, majd rápillantottam Geraldra, aki nem szólt semmit, csak ette tovább, ami a tányérján volt. Michellel elindultunk kifelé, és leültünk a kertben. Én a földön foglaltam helyet, pedig volt négy napozószék, de jobban szerettem a puha fűben feküdni.
- Szeretsz velünk lenni? – kérdezte Michael, miközben hátrafeküdt a székben és behunyta a szemét.
- Igen – mondtam elmosolyodva, miközben az égen kúszó felhőket kémleltem.
- És engem szeretsz? – kérdezte. Nem tudtam, hogy hogyan érti, sem megbántani, sem félreértelmezhetően nem akartam mondani, de végül mielőtt belső monológomat befejezhettem volna, már válaszoltam is, közben behunyva a szemem.
- Igen – mondtam őszintén. Hirtelen árnyékba borult az arcom, Michael felém magasodott és csókot nyomott a számra.
- Akkor jó – mondta, majd felállt. Megijedtem, hogy elmegy, ezért felültem és belekapaszkodtam a lábába. Farkasszemet néztem vele és mondani akartam valamit, de végül egyetlen kérdés hagyta el a számat.
- És te szeretsz? – ártatlanul néztem rá, ő pedig elvigyorodott, mire elengedtem. Vártam, hogy mondjon valamit, de végül kuncogva elment. Abban a pillanatban megjelent Gerald és leült mögém a földre és átkarolta a derekamat.
- Miről beszélgettetek az öcsémmel? – kérdezte.
- Semmiről – vontam meg a vállamat. Ő csókot hintett a nyakamra, miközben belehúzott az ölébe. Én egész testemmel hátrafordultam, így vele szemben ültem az ölébe és az arcához dörgölőztem. Elmosolyodott és átölelve dőlt le velem a fűbe.
- Kezdesz felbátorodni, cicusom – súgta a fülembe, miközben én nyalogatni kezdtem a fülcimpáját. – Kezdelek egyre jobban megszeretni.
- Nyau – nyávogtam fel, miközben a nyakához bújtam, majd behunytam a szemem és élveztem, ahogy Gerald a pólóm alá nyúl és simogatja a hátamat. Szinte már elaludtam rajta, mikor a fülembe jutott duruzsoló hangja.
- Nagyon szép látványt nyújtottál nekünk ma reggel – mondta, és éreztem, hogy vigyorog, miközben elvörösödtem, és igyekeztem elbújtatni az arcomat. – Nézz rám, Clarence.
- Hm… - nem akartam ránézni, de felemeltem a fejemet, és barna szemeibe néztem.
- Ne szégyelld, ha tudnád, Michaelre hányszor nyitottam rá – vigyorodott el kedvesen. Éreztem, hogy a hangjában nincs semmi gúny, és teljesen természetesnek vette azt, amit a fürdőszobában csináltam, ezért zavarom szinte teljesen megszűnt.
- Én is… - itt ismét elpirultam és csak nyökögésre futotta – majdnem úgy… majdnem úgy nyitottam rá…
- Szerintem őt a legkevésbé sem ejtette zavarba, hogy ott vagy – mondta cinkos mosollyal.
- Igen… - halkult el a hangom.
- Hm. Te egy kicsit más eset vagy, mivel nagyon félénknek mutatod magad, pedig én tudom, hogy nem vagy az – nyalta meg az ajkát, majd megcsókolt. Mikor elszakadtunk egymástól, szuszogva ültem fel az ölében, mire Michael ismét megjelent.
- Látom, valami érdekes témáról beszélgettek. Csatlakozhatok? – kérdezte perverz vigyorral az arcán, majd letepert a földre Gerald mellé és szenvedélyes csókot adott nekem, miközben a lábaim közé térdepelt és kezeivel megtámasztotta magát fölöttem. Gerald hirtelen Michael mögé került és átfogta a derekát.
- Ki mondta neked, hogy így állj mögém, Gerald? – kérdezte kuncogva Michael. – Így túlságosan érzem a farkadat a hátsómnál.
- Ha már egyszer kerti buli van, nem maradok ki semmiből – felelte. Hirtelen Gerald telefonja csörögni kezdett, mire előhúzta a zsebéből és felvette. – Igen? Hm, lássuk csak. Nem, most nem érek rá. Kapsz elég pénzt így is, oldd meg.
- Ki volt az? – kérdezte Michael, miután letette.
- Egy olyan valaki, aki képes megzavarni egy ilyen jó helyzetben.
- Nyau – szólaltam meg halkan, miközben a fülem tövéig vörös fejjel kémleltem őket. Rám néztek, és mindketten mosolyogtak, mire legszívesebben kimenekültem volna ebből a félreérthetetlen helyzetből.
- Mondani szeretnél valamit? – kérdezte Michael.
- Öhm, én csak… - kétségbeesetten kapkodtam levegőért, míg végül összeszedtem a bátorságomat és kikúsztam alóluk, amit nem igazán akartak hagyni, Michael elvágta a menekülési utamat, Gerald pedig visszahúzott az előbbi helyemre.
- Ne menekülj, cicus – búgta Michael
- De én… - nem is tudtam igazán, hogy mit akarok mondani, csak egyszerűen az egész környezetemet forrónak éreztem, a saját testemmel együtt.
- Nézd, Gerald! Nem is értünk még hozzá, de szegényke már teljesen kész – mondta, majd végigsimította a nadrágomon lévő dudoromon. Sajnos egy elég rövid nadrág volt rajtam, ami teljesen feszített és mikor Michael hozzám ért, kiült rám a libabőr és halkan felnyögtem.
- Hasonlít rád ebből a szempontból – mondta Gerald. – Még régebben te is ilyen kis aranyos voltál és könnyű volt téged felizgatni. De most még könnyebb – sutyorogta a füle mellett, miközben nadrágon keresztül megszorította Michael férfiasságát.
- Ahw! – nyögött fel hangosan a fiatalabbik. – Ne hogy már a kertben akard csinálni!
- Már jó párszor csináltuk a kertben, nem értem a problémádat – suttogta Gerald.
- Azt, hogy nem nappal, hanem éjszaka és legtöbbször nem józanul, hanem részegen csináltuk – mondta. Kezdtem nagyon kényelmetlenül érezni magam, és mikor már azt hittem, hogy nem bírom ki, Gerald telefonja újra csörögni kezdett.
- Na ne már… - panaszkodott Michael, de én megnyugodva sóhajtottam fel, mikor Gerald mégis felvette. Mikor letette, elég bosszúsan nézett ránk.
- Idióta… Utálom, ha megszakítanak, miközben tudják, hogy nem érek rá. De sajnos részemről a bulinak vége, meg kell oldanom egy megoldhatatlan problémát a munkahelyemen.
- Előre sajnálom azt az embert, aki hívott, mondd meg neki, mielőtt megkínzod és kitekered a nyakát – mondta vigyorogva Michael. Gerald morgott egyet, bólintott, majd felállt.
- Ne sokat rosszalkodjatok – mondta végül, és elment.
- Ne aggódj, azért még rólad gondoskodnunk kell – mondta nekem, miközben benyúlt a nadrágomba és megfogta a férfiasságomat. Hangtalanul nyögtem fel, majd lassan felbátorodva én is ugyanígy tettem, miközben lehúztam egy csókra. A kezem megállt egy kicsit, és kivettem a nadrágjából, hogy ki tudjam azt gombolni, majd letepertem a földre és fölé térdepeltem. Kigomboltam a nadrágomat, és Michael elővette a férfiasságom; leeresztettem a csípőmet odáig, hogy az én tagom elérje az övét, és egyszerre mind a kettőt pumpálni kezdtem, amiben Michael keze is besegített.
- Ahh… Clarence… szinte már azt is el tudom képzelni, ahogy benned leszek – nyögte, mire elvörösödve nyögtem fel, és ráharaptam az ajkamra. Hamarosan a kezünkbe és Michael pólójára élveztem, majd ő is követett. Leszálltam róla és pihegve gomboltam vissza a nadrágomat, majd elterültem a fűben. Michael is hasonlóan tett, majd megszólalt.
- Összekoszoltuk a felsőmet, szóval át kell majd vennem.
- Bocsánat – pirultam el.
- Itt nem szokás ilyesmi miatt bocsánatot kérni, ez mindennapos, majd megszokod – mondta, és felállt. – Megyek és átveszek egy másik pólót.
- Rendben – bólintottam, mire elment.
Délután Michael elvitt a városligetbe, ami a betondzsungelhez képest füves területnek volt mondható, gyönyörű, magas fákkal tarkított hely volt, olyasmi, mint egy mini erdő. Ahogy beléptünk a kapun, éreztem a fák virágának illatát, és ahogy az szokott lenni tavasszal, minden fának más-más virága volt, amely szépen kinyílt így májusra. Ahogy körülnéztem, nem sok embert láttam, és amerre Michael vezetett, szinte egy sem volt. Volt egy nem túl hosszú lépcső, amint felgyalogolva felértünk egy dombra, ahonnan be lehetett látni az egész ligetet, és a város közelebbi pontjait, láttam száguldani az autókat és a benne ülő embereket, és láttam a kék eget, amit eddigi életem során gyakrabban láttam ablakból, mint a saját szememmel. Michael hirtelen mozdulattal leült, és lehúzott maga mellé.
- Nos itt vagyunk. Ami azt illeti, Geraldnak annyit mondtam telefonon keresztül, hogy a kedvenc helyünkre viszlek, tehát tudja, hogy itt vagyunk, és valószínűleg ő is hamarosan idetalál – magyarázta. – A napfelkelte innen a legszebb, de a naplemente sem egy rossz látvány. Szereted az ilyen helyeket?
- Sajnos eddig nem sok ilyet láttam – mondtam, jártatva a szemem a helyen. – De szeretem a nyugodt helyeket, ahol nem zavarnak mások.
- Az jó, mert ez egy ilyen hely. Mondjuk főleg napnyugta után érdemes ide jönni, akkor általában nincs itt senki. Ha eljöttem otthonról, akkor mindig ide jöttem, bár egy idő után már Gerald is tudta, hogy hol talál meg és onnantól kezdve vele jöttem ide.
- Hm – bólintottam, miközben fejemet a mögöttem lévő fának döntöttem. Hirtelen lépteket hallottam, és pillanatok múlva Gerald tűnt fel a láthatáron.
- Remélem, nem maradtam le semmi fontos dologról – foglalt helyet mellettünk.
- Nem, csak elmondtam, hogy sokszor kiszöktem ide – mondta, mire Gerald elmosolyodott.
- Emlékszel, mikor egyszer összevesztünk? – kérdezte Gerald, majd felém fordult. – Michaellel sokszor veszekedtünk, és ilyenkor megsértődött és elviharzott. Egyszer követtem őt titokban, és ide lyukadtam ki. Felmászott az egyik fára, és nézte a holdat morogva, miközben észre sem vett.
- Jó, nem azzal voltam elfoglalva, éppen dühös voltam rád, nem hittem volna, hogy képes vagy követni – szólt közbe Michael.
- A lényeg, hogy követtelek – mondta neki, majd ismét rám nézett. – Tehát ott volt, és egészen addig nem látott meg, míg fel nem másztam mellé.
- És itt jön a vicces része.
- Hát igen. Hirtelen orrba ütöttél és én sikeresen leestem a fáról – mondta Gerald szemrehányóan, mire Michael elvigyorodott.
- Úristen, eltört valamid? – kérdeztem pislogva, mire Michael összeborzolta a hajam.
- Milyen aranyos, nézd, hogy aggódik! Geraldot szerintem egy úthenger sem tudná kilapítani.
- Azért ezt nem szeretném kipróbálni – mondta Gerald. – Folytathatom?
- Igen – mondtam.
- Nem tört el semmim, de Michael észhez tért, és a sértődött kisasszony részének feladásával szívesen ápolgatta a fejemen lévő púpot. Akkor fedeztem fel a helyet, és onnantól kezdve csak együtt jöttünk ide.
- Hát igen – mondta Michael. Elmosolyodtam és adtam Geraldnak egy csókot, mire Michael egyből megszólalt. – Nekem nem jár csók?
- De – mondtam, majd neki is adtam és közéjük ülve mindkettejüket magamhoz húztam.
Sokáig ültünk szótlanul, néha váltottunk pár szót és néhány csókot, majd Michael megszólalt.
- Milyen volt ott élni, ahonnan Gerald elhozott, Clarence? – kérdezte tőlem, miközben végignyalt a fülem tövén.
- Mmm… - doromboltam, majd elgondolkoztam. – Hát… szerettem ott lenni. Volt ott egy testvérem, akivel egyszerre hoztak be minket. Nagyon hasonlított rád, Michael – mondtam halkan. – De őt hamarabb elvitték, mint engem.
- Nem hiányzik onnan semmi? – kérdezte Gerald búgó hangon.
- Nem igazán. Jó volt ott lenni, és szerettem a társaimat, de… itt is nagyon jó.
- Megszerettél minket, ugye? – kérdezte Gerald, mire elpirultam, és halványan bólintottam. A két testvér összenézett, majd egyszerre nyomtak egy gyengéd puszit az arcomra, mire elmosolyodtam.
- Kezd hideg lenni, nem megyünk haza? – kérdezte Gerald, mire mi bólintottunk, majd felálltunk és elindultunk haza.
Mikor beértünk a házba, James már várt minket.
- Jó estét, úrfik. Hogy telt a napjuk? – kérdezte az inas.
- Jó estét! Köszönjük, nagyon jól. Elvittük Clarence-t a kedvenc helyünkre – mondta Michael, mire az öregúr elmosolyodott és bevezetett minket a konyhába, miután levettük a cipőnket.
- Hogy van Serena és az ikrek? – kérdezte Gerald.
- Köszönöm, Gerald úrfi, egészségnek örvendnek mindhárman, és megtudtam, hogy a nagyobbik lányomnak gyereke lesz.
- Igazán? Mondja meg neki, hogy pihenjen, és ne fáradjon sokat – mondta Gerald, miközben leültünk az asztalhoz. James kihozta a vacsorát, mire megszokásból felnyávogtam.
- Szerintem is jól néz ki – jegyezte meg Gerald, majd rám kacsintott és nekiláttunk. Véletlenül leejtettem egy borsót, mire ijedezve szedtem fel és kétségbeesve néztem rájuk.
- Bocsánat! Még mindig nem tudom tökéletesen használni a villát – vörösödtem el szégyenemben, mire Gerald felemelte az államat, amit az előbb a földnek szegeztem, majd megfogta a villámat és felemelte vele a borsószemeket.
- Nyisd ki a szádat, cicus, megetetlek – mosolyodott el, mire még jobban elpirultam és engedelmeskedve nyitottam ki a számat. Éreztem magunkon Michael tekintetét, miközben élvezettel figyelte, ahogy Gerald megetet engem, de nem sokáig nézte tétlenül. Szájába vett egy szelet mézzel leöntött szaftos húst és maga felé fordította a fejemet, majd az ajkamhoz nyomta a hús másik felét. Nem mertem barna szemeibe nézni, szinte lehunytam a szememet, miközben haraptam a húsból egy jókora darabot. Mikor megettem, ismét haraptam egyet, majd még egyet, ami végül már a szájánál volt, Michael pedig elégedetten mosolyogva nyelte le a szájában lévő cafatot, majd mélyen megcsókolt.
- Így még édesebb a hús – vigyorgott, és úgy vélem, erre már teljesen vörös fejjel ülhettem a széken, majd halkan megszólaltam.
- Köhm… Nagyon finom volt, köszönöm szépen – mondtam az asztalt bámulva.
- Kérsz még? – kérdezte Gerald, de én megráztam a fejem.
- Nem kérek, tele vagyok – mondtam, és részben ezért, részben pedig az etetési módszerek elgondolása miatt válaszoltam nemet. Hirtelen magam elé képzeltem, ahogy azt várják tőlem, hogy a testükről egyem le a húst… vagy fordítva. A gondolatra nagyot nyeltem, majd elhessegettem elmém hátsó részébe, hogy még véletlenül se gondoljak ilyesmit. – Hümm… Azt hiszem… lezuhanyozok, ha nem gond…
- Rendben, mi is megyünk! – lelkesült be Michael, mire heves tiltakozásba kezdtem.
- Nem szükséges! Vagy akkor megvárom, míg kijöttök! – itt elcsuklott a hangom, mert arra gondoltam, sőt, biztos voltam benne, hogy míg kint állok, addig hallgathatom a bentről kiszűrődő hangokat…
- Hm – vigyorodott el Gerald. – Nem hagyhatunk magadra, még a végén ugyanúgy jársz, mint a múltkor… Egyedül nem olyan jó!
- … - szerettem volna lesüllyedni az asztal alá és elmenekülni egy határozott mozdulattal, de mikor elindultam volna, hátha hamarabb odaérek, mint ők, előbb felálltak az asztaltól és megfogtak a karomnál fogva, aztán felvezettek az emeletre és a nyávogásom ellenére behúztak magukkal a fürdőszobába.
- Javaslom a jakuzzit, abban mindhárman elférünk – mondta Michael, mire felváltva rá és Geraldra néztem, egészen addig, amíg közös erővel le nem fogtak és le nem vették a ruháimat.
- Nyaúú… Ezt nem szeretném… - nyávogtam halkan, de ők nem figyeltek rám. Hamar lekerült rólam az összes ruha, róluk még gyorsabban, majd amint félig tele lett a jakuzzi, beleültettek és mellettem foglaltak helyet. Összegubózódtam és nyüszögtem, mire Geraldtól kaptam a fülemre egy apró puszit.
- Na, ne félj már ennyire, nem csinálunk semmit, amit nem akarsz – suttogta a fülembe.
- Vagy igen, csak utána megszokod – vigyorgott Michael, mire még jobban megijedtem.
- Most miért ijesztgeted szegényt? Te talán nem élvezed, mikor…
- Na jó, ha nem akarod ijesztgetni, akkor itt fejezd be – kuncogott, majd valamit mutatott Geraldnak, amit nem láttam, mivel lehajtottam a fejem. Hirtelen Michael magának háttal pördített és az ölébe húzott, majd lefogta a kezemet a hátam mögött.
- Nyau… - fészkelődtem, de mindhiába, Michael erősen tartott.
- Nyugi, cicus, élvezni fogod – suttogta a fülembe, miközben Gerald csókot nyomott először a testvére, majd az én ajkaimra, majd kezével indult el a testemen felfedezőútra, miközben én összeszorítottam a szememet és megfeszítettem a testemet. A kényeztető kezektől nem szabadultam, így lassan már azt is elfelejtettem, hogy van körülöttem valaki, átadtam magam az érzésnek, és a testem ellazult. Éreztem, ahogy Michael gyengéden a vizes bőrömbe harap és meleg levegőt fúj rá, miközben Gerald a víz alatt simogatta a testemet. Hirtelen a kényeztetés leállt az ő részéről, és bekapcsolódott a jakuzzi. Megrezzentem a hangjától és az elementáris erővel nekem csobbanó hullámoktól, majd mikor Gerald ismét kényeztetni kezdett egyre lejjebb, kisebb nyögésszerű hangokat hallattam, majd mikor leért az érzékeny pontomhoz, megrándultam – egyszerre bugyogott alattam a víz, Michael ösztönösen érezte meg a megfelelő pillanatot, mikor ismét beleharapott a bőrömbe, és ennek tetejében éreztem, ahogy mögöttem Michael a csípőmnek dörgöli ágaskodó férfiasságát.
- Ahhhw… - nyögtem nyüszítve, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve az egyik kezemmel, ami már nem volt túl erősen lefogva, Michael férfiasságához nyúltam és erősen megmarkolva húzogattam rajta a bőrt. Hallottam, ahogy a fülem mellett hangosan felnyög, miközben egyik kezével átkarolta a derekam. Gerald közelebb húzódott hozzánk, és elérhető távolságba került, így a másik kezemmel előrenyúltam és az ő tagját is elkezdtem masszírozni. Hamarosan mér alig bírtam visszatartani feltörő vágyaimat, a fürdőszobát megrengető hanggal nyögtem fel, majd elélveztem. Kábultan még láttam, hogy Gerald is elment, de Michael csak utólag jutott el a tudatomig. Hátradőltem neki, és sűrűn pihegtem, majd mikor újra normálissá vált a légzésem, hátrafordultam és egy émelyítő csókot adtam Michaelnek. Mikor levegő hiányában elváltak ajkaink, előrefordultam, és odahajoltam Geraldhoz is.
- Gyertek, feküdjünk le aludni – mosolygott ránk, majd megtöröltük magunkat és bementünk a szobánkba.
- Aludhatok nálatok? – kérdezte vigyorogva Michael.
- Nyau… - bólintottam elpirulva, mire bebújtunk az ágyba, és lassan elaludtunk. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
