2. rész: Kettős játék
Egy hete töltöttem ott időmet, mint cicus és mint szolga. Egyszerre voltam eltartott és eltartó. Megtanultam késsel-villával enni, mosogatni, és ha nem mehettem a gazdámmal, akkor vigyáztam a házra és Michaelre. Bár Gerald az öccsét továbbra sem tudta meggyőzni arról, hogy van hasznos oldala az itt maradásomnak, én mikor egyszer bementem hozzá, teljesen megváltoztattam a viselkedését. Aznap este Gerald azt mondta, hogy el kell mennie valahova, sok mindent mondott, de nem igazán kötötte le a figyelmemet és hamar el is felejtettem, amit mondott. Lent végeztem a vacsorám alapos elfogyasztásával, és épp felfelé tartottam a lépcsőn, mikor halk nyöszörgés ütötte meg füleimet. Kíváncsiságból odalopóztam Michael szobájához, ahonnan a hangot véltem hallani, majd halkan benyitottam hozzá. A fiú meztelenül az ágyon feküdt, takarója egy kupacban hevert az ágy végében, teste összegörnyedt, és két kezét a hasa alá helyezte, de mivel háttal volt nekem, nem tudtam kivenni, hogy mit csinál.
- Ahhhn… - hallatszott halkan a hangja. Odasurrantam hozzá, és hangtalanul felmásztam az ágyra, hogy megnézzem, hogy mit csinál. Keze a férfiasságát pumpálta, arca fájdalmat tükrözött, valószínűleg attól, hogy már szeretett volna túlesni az egészen. Csak akkor vett észre, mikor megnyaltam a nyakát, és egész testét elkezdtem tisztogatni. Abbahagyta a mozdulatait, ám én tovább nyalogattam egyre lejjebb, s ahogy éreztem tekintetét rajtam időzni, hallottam hangos nyögését és egyúttal a hátára fordult. Végigtekintettem izzadt testén, és lüktetni kezdett bennem a vér, majd éreztem, hogy lüktető vérem színe lassan a fejembe is áttódul, elvörösödtem és feltekintettem Michael kék szemeibe. Ő a zavartság minden jele nélkül nézett le rám, megnyalta kiszáradt ajkait, és nyelve egyet várta, hogy mit csinálok most. Tekintetem visszafordítottam merevedése felé, majd vettem egy mély levegőt, és amennyire tudtam, ajkaim közé vettem. Nyaltam és szívogattam, miközben mozgattam rajta a fejemet, és úgy vettem észre, hogy tetszett neki, ugyanis öklét a szájába gyömöszölve nyögdécselt, egészen addig, míg nedve a számba nem fröccsent. Lenyeltem lassan minden egyes cseppjét, majd felemelkedtem róla. Bódult arcára tekintve elégedettség érzése költözött a szívembe, aztán rámosolyogva fel akartam állni, de ő magához rántott és mélyen megcsókolt, pont úgy, ahogy Geraldot is nemrégen. A nadrággombommal bíbelődött, majd mikor sikerült kigombolnia, lehúzta rólam, gördült egyet az ágyon, hogy éppen mellettem legyen, majd ajkával ő is befogadta az én férfiasságomat, melyet magam sem értettem, hogy igazából miért keményedett meg ennyire. Fájóan jól kényeztetett, úgy tűnt, mintha tudta volna az érzékeny pontjaimat, és ezeken a helyeken erősebben szívott belém, vagy éppen megnyomta a nyelvével. Akaratomon kívül és önfeledten nyögtem fel az érzéshullámoktól, amelyek miatta törtek rám, és két nyögés között hangosan doromboltam, jelezve, hogy minden egyes pillanatban élvezem a tevékenységet. Hamarosan megkönnyebbülten élveztem a szájába, és ő ugyanúgy nyelte le, ahogy én azelőtt, majd felemelkedve még egy csókra rántott magához. Hosszas csókunkban egy levegővételnyi szünet volt, majd ismét elmerültünk egymás szájának feltérképezésében, míg végül lihegés közepette szakadtunk el egymástól és elterültünk egymás mellett. Nem váltottunk egyetlen egy szót sem, és nem éreztem, hogy bármit is szégyellnem, vagy félnem kellett volna tőle, és ő is teljesen önmagát adta, minden színjáték nélkül. Mikor lélegzetem csendesebb vizekre evezett, oldalra pillantottam. Michael úgy tűnt, kimerült lehetett, és talán ha a kis ’problémája’ nem gátolja meg, akkor már ezelőtt el is aludt volna. Mindenesetre úgy érzem, hogy ezzel közelebb kerültem hozzá és elfogadtattam vele magam, bár nem hiszem, hogy úgy tudnám kezelni őt, mint egy cicus a gazdáját, bár ezen még sokat kell gondolkoznom.
- Nem szeretnél… - kezdett bele halkan és erőtlenül.
- Tessék? – kérdeztem vissza hasonló hangon, bár kevésbé éreztem magam fáradtnak hozzá képest. Egész testével felém fordult, és belekapaszkodott a pólómba.
- Nem szeretnél… itt aludni? – kérdezte, mire halkan felnyávogtam.
- De igen. Viszont az én gazdám Gerald, és teljesen az övé vagyok – mondtam, miközben végigsimítottam Michael arcán.
- Akkor… legalább addig, míg elalszok – kérte gyermekdeden, miközben szemei lecsukódtak.
- Jó – válaszoltam engedékenyen, és simogatni kezdtem csupasz bőrét, egészen addig, míg el nem aludt. Ráhúztam a takarót, majd kezemben a nadrágommal halkan kiosontam tőle, és bementem a szobámba. Egy törülközővel jöttem csak ki ismét a folyosóra, és elindultam a fürdőszoba felé. Mikor beértem, nem tudtam, melyiket válasszam, hiszen számos lehetőségem volt kiválasztani a fürdés módját és helyét. Végül a zuhanyzófülkét választottam, mert kellemetlen emlékeim voltak a fürdőkáddal kapcsolatban. Beléptem és magamra zártam az ajtót, majd megnyitottam a csapot és beállítottam, hogy kellemesen langyos víz áradjon a testemre. Felüdülés volt így fürödni, közben találtam egy varázslatos illatú tusfürdőt is, amivel lemostam magamról az aznapi szennyeződéseket, és végül egy puha köntösben mentem vissza a szobámba. Mihelyst beléptem, megtorpantam, mivel megláttam a gazdámat, aki éppen a kabátját dobta le magáról.
- Megjöttem, Clarence. Gyere ide! – mondta, és én leültem mellé. – Jó cicus voltál?
- Igen, gazdám – feleltem automatikusan, mire csókot nyomott a számra.
- Látom, elmostad a tányérokat, ügyes cica – mondta. Hangjából a jelzőimnél mindig a gúny hallatszódott ki, amiben egyszerre volt valami félelmetes és mégis megnyugtató, amitől mindig felállt a szőr a hátamon és libabőr ült ki a bőrömre. Belecsókolt a nyakamba, ahogy szokott, majd szokása hívén megkérdezte – Éhes vagy?
- Nem, gazdám, most ettem – feleltem.
- Jól van. Megmasszíroznál, kérlek?
- Felöltözök, azután rögtön, gazdám – mondtam, és el is indultam volna, de ő nem engedett el.
- Nem. Ne öltözz fel, masszírozz így, törölközőben – mondta ravaszul, mire félénken bólintottam, s ekkor elkezdett vetkőzni. Mikor már csak egy lenge alsó volt rajta, hasra feküdt az ágyon, én pedig fölé helyezkedtem, és lágyan masszírozni kezdtem.
- Így jó, gazdám? – kérdeztem tőle kissé elpirulva.
- Igen. Rám is ülhetsz, ha az úgy kényelmesebb – mondta, mire egy árnyalattal mélyebb színt vett fel az arcom, és próbáltam úgy ráülni, hogy alattam legyen a törölköző, bár ez nem igazán sikerült. Egyre lejjebb masszíroztam, ő pedig élvezetét halk hümmögésekben adta ki, s éreztem, hogy a hangja egyre inkább hatással lesz rám. Mikor a derekánál jártam, a derekáról a lábai közé csúsztam, hogy azokat is meg tudjam masszírozni. Lentről felfelé haladtam, s mikor elértem a combtövéhez, véletlenül az ujjaim félresiklottak a heréihez, de azonnal el is vettem a kezemet.
- Bocsánat, gazdám, nem direkt volt! – mentegetőztem.
- Semmi baj – mondta, miközben felült, és egy csókkal ajándékozott meg. – Nem szokásom olyat csinálni, amit mások nem akarnak, de úgy látom, a cicusomnak is van egy kis problémája – mondta, és egyenesen a dudorodó törölközőmre nézett, nekem azonban odanéznem sem kellett ahhoz, hogy ezt tudjam. Szégyenemben elvörösödve mormogtam, és tudtam, hogy nincs kibúvó ezelől.
- Sa… Sajnálom – nyávogtam halkan, mire magához húzott és finom csókokat nyomott az arcomra. Kellemes érzés öntött el, és végre úgy éreztem, hogy nem félek ettől, és számomra úgy tűnt, mintha Michael törte volna meg a jeget.
- Ne sajnáld, én is ilyen állapotban vagyok – mondta elmosolyodva, mire félénken lenéztem rá, és nyilvánvalóan látszott az, amit mondott. Bátortalanul benyúltam a nadrágjába és megfogtam meredt tagját, és félénk mozdulatokkal kényeztetni kezdtem. Gerald leszedte rólam a törölközőt, és hasonlóképpen tett, de biztos voltam benne, hogy sokkal több tapasztalattal rendelkezik, mint én, és féltem, hogy nem fog neki jólesni, amit csinálok.
- Uhm, jól csinálom? – kérdeztem meg, mire halkan felnyögött.
- Igen. Gyere, ülj az ölembe – mondta, és én úgy tettem. Gerald körülfogta mindkettőnk férfiasságát, és mikor mozgatni kezdte rajtuk a kezét, elemi erővel tört rám az összes jó érzés, és néhány nagy nyögésben adtam ki magamból. A mellkasára hajtottam a fejem, ő pedig a nyakhajlatomba fúrta az övét, és szívogatni kezdte a bőrömet, miközben néha-néha megmozdítottam felé a csípőmet.
- Ahn… gazdám… - nyögtem összeszorított szemekkel, majd hamarosan a kezébe éveztem. Rövidesen ő is követett, majd magához szorított, és úgy ültünk az ágyon, míg kissé szapora lélegzetünk le nem csillapodott.
- Mostantól – szólalt meg halkan a fülembe suttogva. – ha ilyesmit csinálunk, hívj Geraldnak.
- Értettem… Gerald – bújtam oda hozzá, és dorombolni kezdtem. Végül addig simogatta a fejemet, míg a karjában álomra nem merültem.
Másnap ajtócsukódásra keltem fel – Gerald éppen kilépett a szobából. Hallottam, ahogy köszön valakinek, majd mivel további hangokat hallottam, fülelni kezdtem.
- Reggelt, Michael – mondta Gerald a folyósón állva.
- Reggelt neked is – itt a beszélgetés egy pillanatig abbamaradt, s átvillant az agyamon, hogy talán éppen most csókolóznak. Nem tudom, miért pont ez jutott eszembe, de mivel eszembe jutott a legutóbbi eset, a gondolatot inkább elűztem az agyam hátsó részébe.
- Jó éjszakád volt? Mert nekem remek – mondta Gerald, és a célzástól elpirultam.
- De még mennyire – Michael hangja hangosodott, mégis úgy tűnt, mintha távolodna. – Jól szop a cicusod – nevetett fel, majd hallottam lépteit a lépcső felé irányulni. Egy pillanatom volt felocsúdni, még egy elvörösödni, és egy harmadik elbújni az ágy alá félénken, majd Gerald nem túl sietős lépteivel belépett a szobába. Persze egyből meglátta, hogy az ágy alá bújva reszketek – féltem azoktól a következményektől, amiken még időm sem volt gondolkodni, mikor a gazdám leült mellém a földre és farkasszemet nézett velem.
- Nem értem, miért bújtál az ágy alá – kezdte. – Nem azért vettelek meg, hogy agyonverjelek, ha valamit kedvedre teszel, szóval mássz ki onnan.
- Félek… - nyüszögtem fülem-farkam behúzva, mire felsóhajtott.
- Csak szeretnék tőled kérdezni néhány dolgot. De ha ott maradsz, akkor nem tudok tiszta választ kapni – mondta. Ésszerűen és nyugodtan beszélt hozzám, s lassan kezdett meggyőzni. Végül kimásztam az ágy alól, majd tüsszentettem egyet a feljövő portól.
- Sajnálom – mondtam szégyenkezve.
- Ülj ide – mondta, én pedig azonnal azt tettem. – Engem mindig eltoltál magadtól, egészen tegnap estig, és örültem, hogy végre megadtad magad. Ezek szerint a gátlás feloldásában Michael segített neked. Csak nem értem. Miért ő?
- Én… én nem tudom. Tényleg – néztem rá a szemem sarkából. Hirtelen átölelt.
- Megértettem – valamiért eltökéltség látszott a szemében, amitől hirtelen nagyon kisfiúsnak látszódott. – Szóval versengenem kell Michaellel. Ő is biztosan örömmel fogadja majd a dolgot.
- De… én nem…
- Te még nem tudod igazán, hogy mit akarsz. Segítek rájönni – vágott bizonytalan szavamba, majd elmosolyodott, ám ez a mosoly kifejezetten félelmetes dolgokat takarhatott. Mélyen és szenvedélyesen csókolt meg, s a meglepetéstől belenyögtem a csókba.
- Nem hinném, hogy ez jó ötlet len… - szólaltam meg egy kis szünet közben, ám mondatom végét egy újabb csók nyelte magába, ezúttal csak rövid ideig tartott, majd Gerald felpattant és kiviharzott a szobából. Nem vagyok benne biztos, hogy én akarom ezt a versengést, hiszen Gerald a gazdám, Michael pedig az öccse. Igazából most jöttem rá, hogy hibát követtem el, mikor bementem abba a szobába.
Felálltam, majd lassan kinyitottam az ajtót. Kissé még álmoskás voltam, ezért úgy gondoltam, hogy elmegyek fürdeni. Michael vidáman lépkedett fel a lépcsőn, majd mikor meglátott, füttyentett egyet. Nem értettem, miért néz annyira, majd mikor lenéztem magamra, minden világossá vált: Teljesen meztelenül jöttem ki a szobámból.
- J… Jó reggelt – váltam vörössé, miközben elfordultam tőle.
- Az már biztos, hogy jó reggelem van – mondta. Én villámgyorsan elindultam volna a fürdőszoba felé, de Michael karja gyorsabb volt, a derekam köré fonódott, és nem engedett el. – Jobb, ha nem mászkálsz ebben a házban meztelenül, mert James-en, az inason kívül senki nem fogja türtőztetni magát ebben a házban, ha rólad van szó – mondta.
- É… Értettem – nyökögtem, és finoman szabadulni próbáltam, bár sikertelen volt a manőverem, csak azt értem el, hogy Michael keze lejjebb csúszott.
- Kár, hogy nem az én szobámban laksz. Ez nem fair velem szemben, tudod? Így Geraldnak több esélye van… - itt abbahagyta a mondatot, én pedig kíváncsiságból nem hagytam annyiban.
- Mit?
- Hm – nyalta meg a fülemet, majd még jobban hozzám simult, és hátulról felém lökte a csípőjét, mire a gyomrom cigánykereket vetett, és kis híján majdnem hangosan felnyögtem. – Ha bővebb magyarázatot akarsz, akkor bármikor fogadlak a szobámban.
Elengedett, majd bement a szobájába és becsukta az ajtót. Gyorsan beiszkoltam a fürdőszobába, és megengedtem a vizet az egyik kádban. Beleöntöttem abból a rózsaillatú habfürdőből, amit általában használni szoktam, majd elmerültem benne nyakig. Behunytam a szemem, és hirtelen emlékképek bukkantak fel a fejemben, váltogatva jót és rosszat. Először az jutott eszembe, mikor egyik cicatársammal mosdattuk egymást, ez nagyon kellemes élményként maradt meg bennem, míg az kevésbé, mikor éheztem és fáztam, az emberek pedig arrébb rugdostak a földön, mikor ennivalóért kuncsorogtam. Aztán a következő emlékkép már ide vezetett. Rájöttem, hogy azon kívül, hogy mesés életem van itt, tényleg jól érzem magam a gazdámmal és Michaellel is. Bár hiányolom néha magam körül a sok testet, akik mind hozzám bújtak, és hozzájuk bújtam, de nem fázok, soha nem éhezek, van ágy, és sokkal tisztább vagyok. És azt hiszem, kötődni kezdek a két gazdámhoz, hiszen mindkettőjükért szinte mindent megtennék. Jó életem van.
Hirtelen az emlékképek visszasiklottak ahhoz a pillanathoz, mikor láttam Geraldot és Michaelt vadul csókolni egymást. Igazából kétszer is láttam őket, mert egyszer, mikor a konyhába mentem le, ott találtam őket. Már a felsőjük is lekerült róluk, Michael a pulton ült, szétnyitott lábakkal, Gerald pedig közöttük állt, és éppen öccse nadrágját gombolta ki. Mikor megláttak engem, egymástól eltérő reakciókat mutattak. Michael elvigyorodott, Gerald azonban kissé bosszúsan nézett hol rám, hol Michaelre. Én lefagyva álltam ott egy percig, majd elvettem a konyhából azt, amit kerestem, aztán felszaladtam a szobámba. Nem tudom, hogy mi történt azután, de valamiért ez sokszor eszembe jut, és ilyenkor zavarba ejtő dolgokat kezdek gondolni, ahogy most is. Ajkaimat harapdálva nyitottam ki a szememet, kínlódtam, azt sem tudtam, mit kezdjek a hirtelen rám törő hullámokkal. Kirázott a hideg, miközben forrónak éreztem a testemet, és testem alsóbb zónái ritmikus lüktetésbe kezdtek, ami már-már néha fájdalmasnak volt mondható. Eszembe jutott, mikor tegnap Michaelnek okoztam örömet, és az, amit az imént mondott, és ez még jobban felkorbácsolta a vágyaim. Lassan feltérdepeltem, egyik kezemmel megkapaszkodtam a kád szélében, a másikkal lüktető tagom után nyúltam és kényeztetni kezdtem magamat. Nyögéseimet erővel fogtam vissza, miközben pumpáltam alsóbb régióimba a vért, és csukott szemmel a nemrég történt eseményekre koncentráltam. Ennyi nem volt elég a gyönyöröm kiteljesedéséhez, kínlódva letettem a fejemet a csempére, és szabad kezemmel hátranyúltam. Soha nem csináltam ilyet, ezért óvatosan akartam, mert nem tudtam, mennyire fájhat. Nyögéseimet nem tudtam már visszafogni túlságosan, csak az élvezetre koncentráltam. Kintről hallottam némi hangot:
- Nem lenne fair, ha most bemennél… vagy ha egyedül mennél be – hallottam Michael hangját, de nem voltam biztos benne, hogy ezt mondta. Nem is foglalkoztam vele, lassan benyomtam az egyik ujjamat, ami kevéske fájdalommal járt, csak a gyomromban a liftezés nőtt meg, s erre újabb nyögést adtam ki ajkaim közül. Még egy ujjam csatlakozott az előzőhöz, mire még hangosabb nyögést produkáltam, és a fájdalom is nőtt egy kicsit. Úgy gondoltam, ennyi épp elég lesz, így aztán nehezen, de mozgatni kezdtem az ujjaimat és a férfiasságomon lévő kezemet egyszerre. Hallottam valami tompa zajt, de már nem tudott érdekelni. Csípőm kicsit ringatni kezdtem, kezemet egyre gyorsabban mozgattam, míg végül egy egészen hangos nyögés tört ki az ajkaim közül, amit hiába akartam magamba szorítani, csekély mennyiségben sikerült, és biztos vagyok benne, hogy ha tényleg volt valaki a folyosón, akkor az meghallotta. Kihúztam magamból az ujjaimat, és leültem a vízbe. Lihegésemet valaki másé váltotta fel, mire hamarabb megvilágosodtam, mielőtt merszem lett volna megfordulni.
- Na ez már fair volt, Michael? – suttogott Gerald. Félelmem beigazolódott, mikor hátrafordultam és szégyenteljes pillantást vetettem rájuk. Michael féloldalasan állt az ajtófélfának támaszkodva, a nadrágja a bokájánál hevert, fejét felém fordította, valószínűleg végignézte az egészet, ahogy Gerald is, aki mögötte állt és nekisimulva tartotta meg az öccsét – valószínűleg a másik keze Michael tagját kényeztette. Abban a pillanatban rájöttem: egy olyan helyre kerültem, ahol kevés szemérem létezik, és ahol minden következmény nélkül azt csinálhatsz, amit akarsz. Ennek eleget téve kimásztam a kádból és elindultam feléjük. Elvörösödve bár, de lehúztam Michaelt egy hosszú csókra, majd mikor elszakadtam tőle, Gerald felé fordultam és letérdeltem elé. Zavartan bíbelődtem az övével és a cipzárjával, majd miután sikerült lehúznom róla a nadrágját, ajkaimat rátapasztottam a férfiasságára, és egyenletesen mozgattam rajta a fejemet. Néhol megharaptam kicsit, és főleg a makkjával foglalkoztam a legtöbbet, az egész viszont olyan nagynak bizonyult, hogy nem tudtam bevenni a számba teljesen. Gerald így is meglepődve és élvezettel nyögött fel, és magamon éreztem Michael tekintetét is, de már nem igazán zavart. Addig folytattam a tevékenységemet, míg éreztem a számba folyni a magját. Amennyit tudtam, lenyeltem a többit pedig hagytam, hogy lecsöppenjen a padlóra. Szuszogtam egy kicsit, majd felnéztem rájuk, és két teljesen nyugodt szempárral találtam szemben magam. Le se tagadhatnák, hogy testvérek, pedig más a hajuk és a szemük színe is, mégis, nekem tökéletesen feltűnt a kettejük közötti hasonlóság.
Mindketten hálásan néztek rám.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
