4. fejezet
Megdőlni látszott nálam minden eddigi tény és elv, amit magamnak felállítottam, egészen attól a pillanattól fogva, hogy beszálltam a kocsijába. Ruhái hanyagul fedték el a számomra csodálatos testet, amely már másodjára alázott meg, ezúttal a barátaim jelenlétében. Bár fizikailag nem volt olyan eldurvult helyzet, mint azon a napon, lelkiekben sokkal jobban megrázott, hogy Lino, és főleg Ed előtt játszott velem. Nem lett volna kötelességem megtenni, hiszen csak annyi lett volna, hogy nem kapom meg azt a sok pénzt, azért kevésbé lett volna keserű a szájízem. Persze Linot nem zavarta a dolog, de Edgardon láttam, hogy ugyanúgy váratlanul érte, akárcsak engem, talán még jobban is. Bement, mert nem bírta tovább nézni, megértem. Remélem, lesz lehetőségem normálisan megbeszélni vele a dolgokat.
Az autó anyósülésén ülve tekintetem a testén szaladgált és csak most vettem észre, hogy egész úton őt bámultam, ezért hirtelen elfordítottam a fejem. Megdőlt bennem az az elv, hogy utálom a melegeket, mert egyrészt tudtam, hogy ő az – hogy ne lett volna, ha egyszer egy ilyen helyre jött el! -, másrészt kezdtem igazi vonzalmat érezni iránta. Nem tudom, honnan jött és mikor, és nem tudom, hogy ebből szerelem lehet-e vagy sem, de meg akarom tudni. Rájöttem arra is, hogy nagyon is zavarba tudok jönni, út közben éreztem, hogy többször elpirulok, mikor bal kezével a nadrágomban kezdett kutatni, ám ő maga az komoly arccal figyelte az utat. Eléggé fel tudott izgatni, mire odaértünk, én pedig vörös fejjel ültem az autóban, aminek a motorja már rég nem berregett.
- Itt vagyunk – mondta halvány mosoly kíséretében.
- Tudom… - nyüszögtem halkan, miközben enyhén lüktető tagomat próbáltam takargatni. – Minek kellett ezt csinálnod? Így nehéz lesz bemenni…
- Nyugi – mondta mosolyogva, ám ebben a mosolyban pimasz perverzség bújt meg, amitől még jobban elvörösödtem – Azért van a hátsó ajtó – mutatott az épület felé. Mi éppen a parkolóban voltunk, a szálloda mögött, ahol nem volt senki az őrön kívül, de ő nagyon messze volt, ahogy az épület is.
- Nem tudok… menni – sóhajtottam kényelmetlenül, mire még perverzebb mosolyt vetett rám és megnyalta az ajkait, majd hátradöntötte az ülésemet. Hagytam neki, hogy rám másszon, már kezdtem szinte kiszolgáltatottá válni, semmi ellenakaratom nem volt és nem is akartam volna ellenkezni. Kibontotta a nadrágomat és lehúzta a térdemig, majd a férfiasságom felé hajlott. Most már ellenkezni akartam, hiszen az én dolgom kényeztetni a vendégemet és nem fordítva, de ő lefogta a kezeimet és vadul megcsókolt, hogy belém fojtsa a hangomat. Ezután elképedve hagytam, hogy az ajkai közé vegye meredt tagomat, és a szájával kényeztessen. Őrjítő technikája volt, annyira jó, hogy fejemet hátravetve nyögtem fel. Megremegve fúrtam ujjaimat dús, fekete hajába, s a másik kezemmel igyekeztem betömni a számat, hogy ne visítsak a gyönyörtől. Hamar a szájába fojt az élvezetem, s lenyelte az egészet, majd felemelkedett és szemei gonoszan csillantak meg.
- Olyan kéjenc vagy, elképesztő – suttogta vigyorogva – Most te érezted jól magad, úgyhogy ha beértünk, én jövök.
- Reménykedtem benne, hogy mikor magadhoz hívtál aludni, tulajdonképpen nem a szószerinti értelemben mondtad – mosolyogtam szélesen, mire ő visszaállította az ülést. Miután visszavettem a nadrágomat, kiszálltunk a kocsiból és a bejárat felé vettük az irányt. Hirtelen megfogta a kezemet és úgy ment be velem, miután igazolta magát az őr előtt. Azonnal a szobája felé vettük az irányt, s én kezdtem úgy érezni, mintha nem egy prostituált volnék, hanem a szeretője. Furcsa és képtelen ábrándok, de az érzés igazi. Már az ajtóban álltunk, s miután kinyitotta, belökött rajta, aztán hevesen megcsókolt, nem bírt magával.
- Már bánom, hogy ilyeneket mondtam neked – suttogta a fülembe, mire megmerevedve néztem rá nagy szemekkel, s ő az arcomat kezdte csókolgatni szokatlan lágysággal. – És bánom, hogy akaratod ellenére vettem el a szüzességed… és hogy ez lett belőled… pedig ki tudja, akár most gazdag cégvezető is lehetnél.
Nem bírtam tovább elhallgatni a felgyülemlett feszültséget, átöleltem őt és a füléhez hajoltam.
- Ez igaz… A te hibád… - hallottam fájdalmas nyögését, mire akaratlanul mintha meg akartam volna védeni, folytattam – de nem haragszom rád, már nagyon régen nem. Eltelt közel három év, de emlékszem rád… emlékeztem a sebhelyedre – végigsimítottam az említett részt, majd felfelé kezdtem haladni, egészen a nyakáig. – És emlékeztem a hangodra…
- Tudod, hogy ez felér egy szerelmi vallomással? – kérdezte önelégült mosollyal, miközben rám nézett. Én félrefordítottam az arcom, de nem engedtem el.
- Ha annak akarod venni, akkor az – jöttem zavarba, ám ő nem elégedett meg ennyivel, s a nyakamba csókolt.
- Szerelmes vagy belém? – hangján kíváncsiság, reménykedés és némi öröm egyvelege hallatszott, s bár tudtam, hogy ez a színpadi elemek része, mégis el akartam hinni, hogy érdeklődése igazi irántam. Megrántottam a vállam.
- Igen, azt hiszem – vallottam be. Úgy sem fogok többet találkozni vele, gondoltam.
- Helyes. Jobban szeretek olyannal lefeküdni, akinek mély érzései vannak irántam, és aki viszonozza az enyéimet – suttogta az arcomba. Igazából fel sem fogtam teljesen a szavait, de vadul és szenvedélyesen megcsókoltam, miközben lassan az ágyhoz tántorogtunk. Átvette az irányítást, és én készségesen hagytam, hogy leszaggassa rólam a ruhámat, miközben én is ezt tettem az ingével. Persze én hamarabb voltam meztelen, de nem zavart, felülkerekedtem és leszedtem róla a nadrágját is. Közben lehúzott egy csókra és kezeivel simogatta a bőrömet, miközben én a derekán ülve kezdtem el lágyan ringatózni. Éreztem, hogy férfiassága egyre keményebben simul a fenekemhez, hátranyúltam és kezemmel kezdtem őt kényeztetni. Halkan felsóhajtott és már a keze az én tagomhoz csúszott volna, de én azonnal elvettem onnan és buján a szemeibe néztem.
- Most én kényeztetlek téged. Te magad mondtad – néztem rá mély levegőt véve, majd lecsúsztam róla és merészen a férfiasságára buktam. Elnyomott magában egy nyögést, miközben és nyelő-reflexeimet kiküszöbölve erősen megszívtam a tagját. Élvezettel nézett rám, de én inkább nem néztem fel, kissé zavarban voltam attól, hogy most pont őt kényeztetem. Másnál nem okozott semmiféle zavart, hogy le kellett szopnom, de ez most teljesen más volt. Örömet akartam okozni neki. Halkan nyögni kezdett mély, férfias hangján, mire én még mélyebbre fogadtam a számban, egészen a tövéig, aztán felemeltem róla a fejem és a makkját kezdtem körülnyalni. Éreztem, hogy kezd elérni a határhoz, ezért egy kissé megharaptam, mire mélyen felmordulva rántott fel magához. Nem értettem, először azt hittem, rosszul csináltam valamit, de szenvedélyesen izzó tekintete az ellenkezőjét mutatta.
- Ülj rám… - lihegte halkan, de én kuncogva ráztam meg a fejem.
- Ha rád ülnék, egyből elmennél – vigyorogtam az arcába. Hirtelen fordított a helyzetünkön és mélyen a szemembe nézett.
- Lehet, de én benned akarok elmenni – mondta vágytól égően, s belém hatolt. Fájdalmasan nyögtem fel, s összeszorítottam az izmait, mire belőle egy mély nyögés szakadt ki. Csodálkoztam, hogy ennyire tartani tudja magát, pedig szabályosan éreztem, ahogy tombol benne a feszültség. Beleharapott az ajkamba, majd húzogatni kezdte a férfiasságomat, miközben megcsókolt. Belenyögtem a csókba, s azt vártam, hogy mozog, de még mindig nem történt semmi, csupán a kezével izgatott. Bár még ez is annyira hihetetlenül jól esett, hogy mindenről képes lettem volna elfeledkezni, mikor hozzám ért. Ahogy egyre hangosabban nyögtem, egyszerre mozogni kezdett bennem, először egészen lassan és gyengéden, mire egy hatalmas sóhajt hallattam. Keze folyamatosan a tagomon járt, s minden egyes rántásnál egyre beljebb éreztem magamban. Kisebb sikolyt hallottam, ahogy eltalálta az élvezeti pontomat, eszeveszettül kapaszkodtam belé, kaparni kezdtem a hátát, s Cedric lényegesen gyorsabban és gyorsabban mozgott bennem.
- Ahh… Cedric… - nyögtem csukott szemmel, miközben a nyakába temettem a fejem. – Még, kérlek… kérlek… könyörgök… ahh…
Hogy miért könyörögtem, azt nem tudtam megállapítani, talán mert azt akartam, hogy erősebben és mélyebben szaggasson szét a vágya, amit csak nagy erőfeszítés árán tudott visszatartani. Éreztem, hogy alig bírja, de azt akarta, hogy én menjek el előbb. Felé kezdtem mozgatni a csípőmet, egyre hevesebben remegve, s nyögésem egy gyenge harapásban próbáltam elfojtani, amit a vállára mértem. Mély és hangos hörgései telítették meg a szobát, ezzel párhuzamban az én élvezettől teli sikolyaim, miközben vadállatiasan mozogtunk egymással ellentétesen. Nem bírta tovább, s felhördülve élvezett belém. Most én voltam soron. Magamhoz nyúltam, miközben mozogtam Cedricen, s hamarosan villámként csapott belém a gyönyör hulláma, és én is követtem őt. Mindketten kiterülve, fáradtan feküdtünk; lélegzetem akadozva süvített be a számon és a torkomon. Hangyányi erőt gyűjtve húzódott ki belőlem és mellém feküdt, majd elég hosszú ideig egyikünk sem tudott megmozdulni a tagjainkat átjáró zsibbadtság miatt.
- Ölelj át… - nyöszörögtem fáradtan, s a karjaiba feküdtem, Cedric pedig készségesen tett eleget gyenge kérésemnek. A villany serényen világította be meztelen és nedves testünket, s most kezdett kissé zavarni a fénye. Úgy láttam, Cedricet is, mert hunyorogva kettőt tapsolt, s a villany eloltódott. Kényelmesen bújtam hozzá, de még nem aludtunk.
- Ugye nem hagysz itt? – kérdeztem nagyon halkan, s a válasz nem egyből érkezett.
- Hiányoznék? – kérdezte szinte révetegen, s én már vágtam volna rá, hogy „Persze, hogy hiányoznál!” azonban elszégyelltem magam, hogy tényleg úgy kezdek viselkedni, mintha a szeretője lennék, így hát csak némán bólintottam, mire elmosolyodott. Nem mondott semmit, hiába vártam a választ. Lassan kezdtem érezni az álmosság szürke ködét, végül a karjában aludtam el.
Még éjszaka volt, mikor felébredtem valamire. Semmi különös nem történt, Cedric aludt mellettem, bár nem túl mélyen. Azonban mégis zavarba jöttem, ahogy rájöttem, hogy mi volt, ami felébresztett. Kemény férfiassága a combomnak dörzsölődött, mivel egyik lábamat felhúzva aludtam rajta. Ránéztem az órára. Körülbelül négy óra telt el azóta, hogy elaludtunk. Cedric hirtelen egészen halkan felsóhajtott, ha aludtam volna, biztos nem hallottam volna, de így még az is kihallatszott, hogy ez nagyon is egy vágyakozó sóhaj akart lenni. Perverz mosollyal másztam az ölébe és kezdtem finoman csókolgatni a nyakát. Csókjaimmal egyre lejjebb haladtam, egyenes úton a köldöke felé, amibe egy pillanatra bele is nyaltam. Egy picit megmozdult, mintha fel akart volna ébredni, de nem nyitotta ki a szemeit, így folytattam. Puha szőrén átsiklottam az ujjaimmal, majd a kezembe vettem a meredt férfiasságát. Ujjakat éreztem a hajamban, ezért felpillantottam, ám látszólag Cedric még mindig aludt. Lassan kezdtem mozgatni rajta a kezemet, majd ajkaimmal meg-megérintettem, mire ő jólesően felsóhajtott. Már tudtam, hogy ébren van, de nem volt hajlandó kinyitni a szemét, én pedig úgy tettem, mintha nem vettem volna észre. Hosszában megnyaltam, majd kínzóan lassan kezdtem ráhajolni. Hirtelen a hajamba fúródott kéz lenyomta a fejemet, mire és elvigyorodtam, már amennyire tudtam a számban helyet foglaló tagtól. Pimaszul néztem fel immár csillogó szemeibe, s lassan kezdtem szopni. Hamar felkapta a fejemet, nem állt szándékában addig elmenni, mint néhány órával ezelőtt.
- Te pimasz kéjenc – vigyorgott ő is, mire én kissé gúnyosan felnevettem.
- Ugye tudod, hogy arra ébredtem, hogy a farkad úgy áll, mint a cölöp? – vigyorogtam továbbra is, mire végignyalt az ajkain és felvonta a szemöldökét.
- És erről ki tehet? – kérdezte, mintha én lennék a felelős. Mivel látta, hogy nem egészen értek egyet vele, megmagyarázta. – Te tehetsz róla, mert olyan gyönyörű vagy, hogy veled álmodtam.
Elpirultam és zavartan néztem félre. Most ő nevetett fel és lehúzott egy csókra.
- És mi a terved így? – kérdeztem felvillanyozódva, mire a fülembe suttogott.
- Kisajátítalak magamnak, és addig csinálom veled, míg mindketten el nem ájulunk – avatott be kuncogva a terveibe és megharapta a fülcimpámat. Beharaptam a számat, majd halkan felsóhajtva suttogtam a fülébe.
- Kiváló terv… - mondtam. Azt hittem, nem fog semmit mondani, de hirtelen megszólalt.
- Kötözéshez mit szólsz? – kérdezte buja hangon, mire én elvörösödve néztem rá. Megint elnevette magát. – Csak vicc volt!
- Uhm… egész jó ötlet – válaszoltam őszintén, mire meglepődve nézett a szemeimbe.
- Igazán?
- A legjobb az, hogyha vadul csinálod – mosolyogtam perverzen, Cedric pedig viszonozta.
És tényleg megkötözte a kezeimet, méghozzá úgy, hogy én hassal feküdtem az ágyon, tehát mozdulni is alig volt esélyem. Nyalogatni kezdte a nyakamat, majd erősen szívni, mire halkan felmordultam. Teljesen úgy éreztem, mintha minden másodpercben egyre több lenne az időm, amit csak arra akarok felhasználni, hogy élvezhessem vele az együttlétet, mintha lenne egy videokazetta, amit ha visszafelé pörgetek, mindig más lesz rajta. Ez a más minden egyes mozdulatban jelen van, mert egyik mozdulat sem ugyanaz, mindegyik egyre kéjsóvárabb és egyre gyönyörűbb lesz, s ahogyan hozzámér, én már attól elveszítem a fejem és odaadom magam neki. Szinte az egész éjszaka arról fog szólni, sőt, már most is arról szól, hogy minden egyes pillanatot kihasználva elmerüljünk egymásban…
A kötelekkel borított csuklómat leszorította az ágyra, mikor hirtelen és vadul hatolt belém végre. Félelmetesen mélyet nyögtem a fájdalmas kéj keverékétől, majd felé toltam a csípőmet, amit körülfogott az egyik karjával, míg a másikkal tagomat karcolgatta finoman a körmével. Miért volt olyan érzésem, hogy nem fogom soha többé látni? A kétségbeesés fellege ott úszott fölöttem, miközben testünk összeforrva vadul és mégis ritmusosan mozgott. Még feljebb toltam a csípőmet, megremegtem, ahogy folyamatosan sikerült eltalálnia a prosztatámat, s úgy sikoltottam, mint akit ölnek. Egészen az utolsó pillanatokig ezt csinálta, folyton elérve, hogy úgy érezzem, valóban itt a vég. Mielőtt végképp átérhettem volna a gyönyör kapuján, lelassított és késleltette az orgazmusomat.
- Ne… - nyüszítettem kiéhezve, de ő még mindig ebben a kínzó tempóban mozgott. – Ne, k- kérlek… ah, mi-min… mindjárt… ne szórakozz… - fuldokoltam, mire végre kezdett felgyorsulni, de koránt sem volt olyan mélyen, mint szerettem volna. – Mélyebbre… Cedric…
- Antony… - nyögte rám hajolva, majd az eddigieknél is sokkal mélyebben és erősebben hatolt belém, mire olyan hangosan felsikoltottam, hogy beleremegett a szoba, s végre elértem a gyönyöröm legfelső fokát. Nemsokára éreztem újra belém csapódni a magját és az eddigieknél is nagyobbat hördült fel. Igen, tudtuk, hogy ez volt az, amire vágytunk… Életem legnagyobb orgazmusát vele értem el. És igen, szerelmes voltam belé. Még mindig nem tudtam, hogyan, de már tudtam, hogy miért és ez felettébb boldogsággal töltött el. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
