3. fejezet
Szinte kínzóan lassan múlt az a majdnem három óra, én pedig egész végig a szobámban voltam. Kínomban pakolásztam, dúdolgattam csendesen, néha viszont kiment Edhez beszélgetni egy kicsit. Mirell sem volt itt, mert a két vendége közül az egyik elhívta magához, ő pedig úgy döntött, hogy a szabadnapján nem fogad el pénzt. Mielőtt elment volna, odaszólt nekem, miközben szőke haját összefogta hátul.
- Sok sikert, Tony – aztán elment. Lino nem jön vissza másnapig, ebben biztos vagyok, így aztán ketten ültünk a bárpult mellett Edgarddal. Kivételesen nem a pult mögött foglalt most helyet, hanem azt követően, hogy elővett egy portóit, leült mellém, aztán töltött magának és egy kicsit nekem is. Kevéske csönd állt be közénk, ahogy én elmélázva kortyolgattam az italt, végül ő szólalt meg, rátámasztva a kezével a fejét az asztalra.
- Röpke egy órád maradt – mondta.
- Aha…
- Történt valami, amitől ilyen furcsa vagy?
- Izgulok… félek tőle – mondtam halkan.
- Már találkoztál vele? – néz rám meglepődve. Bólintok. Valahogy most nem tudok sokat beszélni, úgy érzem, hogy valami különleges van ebben a férfiban, ezt pedig közöltem Eddel is, aki érdeklődését nem takarva közelebb hajolt hozzám. – Nem gondolod, hogy esetleg…
- Esetleg mi? – nézek fel rá értetlenül, mire ő összeráncolja a homlokát.
- Esetleg ő az, akit keresel. Nem láttad a karját?
- Szövetkabát volt rajta… És amúgy sem hiszem, hogy ő lenne az. Be kellett volna ugrania valaminek, vagy ilyesmi, nem tudom. De tőle csak egyszerűen kiráz a hideg. Kétlem, hogy ő lenne az – bizonygattam igazam, mire Ed egy halvány mosoly kíséretében ennyit felelt:
- A sors majd megmutatja neked.
- Ja, persze – mormoltam, miközben kiittam a maradékot, ami a poharamban volt.
- Légy nagyon óvatos, mert sorsunk útjai kifürkészhetetlenek, és te sem tudhatod, mi rejtőzik az álarc mögött – mondta komoly hanglejtéssel, majd hirtelen barátságosan elmosolyodott és egy apró puszit nyomott a homlokomra, mire én zavartan néztem rá. – Na menj, öltözz.
-… Oké – mondtam pislogva, aztán én is mosolyogni kezdtem és bementem a szobámba.
Mikor felvettem a ruháimat, megigazítottam a hajamat, egy picit felzseléztem, bár nem használtam hozzá tükröt, így nem igazán láttam magam. Cipőm egy tornacipő volt, lesúroltam róla a koszt, aztán felvettem és kiléptem Edgard elé, aki éppen az üvegeket rendezte el és kicserélte az üreseket telire. Amint megpillantott, leesett az álla.
- Hűha! – kiáltott fel, s lerakta a kezében tartott üvegeket, miközben hozzám sétált. Körbejárt engem és alaposan megnézett. – Igazán jól nézel ki, senkinek nem lehet kifogása ellened!
- Öhm, köszi – vakargattam az arcomat mosolyogva.
- Fel is teszek valami zenét, úgy készülj, hogy bármikor jöhetnek! Uh, észvesztő – vigyorgott és még egyszer végignézett rajtam. Kuncogtam és leültem az ajtótól a legtávolabbi helyre. A zene megszólalt, nem volt se halk, se hangos és egész jó szám ment most a rádióban.
Kinyílt az ajtó. Belépett rajta öt férfi, a sor végén volt az a titokzatos valaki, akivel a délután folyamán is találkoztam. Most jobban volt öltözve, nem volt üzletemberes, de elegáns volt, ahogy a másik négy is. Edgard széles mosollyal üdvözölte őket, és meghajolt.
- Üdvözlöm önöket! Nos, mivel elvileg szabadnapunk lenne, így csak én és a barátom állhatunk szolgálatukra. Kérnek valamit inni?
- Egy üveg bort kérnénk a legjobból – mondta visszamosolyogva az a férfi, akinek a hangjától megremegtem, és nem tudtam mást csinálni, csak ott álltam szótlanul. Aztán újra hallottam a hangját, s lassan eljutott a tudatom odáig, hogy nekem szólt. – Gyere, ülj ide – mutatott a combjára és én szokásos csábító mozdulataimmal tettem eleget kérésének. Ed felszolgálta nekik az italt, mire egy másik férfi lerántotta magához és immár ő is valakinek az ölében foglalt helyet, mire kacérkodva megszólalt.
- De uram – kuncogott – Egy percig sem mondtam, hogy más volnék, mint egy szerény csapos! – vigyorgott, mire a férfi is elvigyorodott és hetykén fogta körül a csípőjét.
- Nem mondtad, de nem így van?
- Hm… még gondolkozok rajta – felelte. Végre én is kezdtem felengedni, s belekortyoltam annak a férfinak a borába, akinek épp az ölében ültem, majd halkan megkérdeztem tőle:
- Megkérdezhetem a neved? – mosolyogtam rá a nyakába hajtva a fejem.
- Cedric vagyok – nyalta meg az ajkait, majd kortyolt egyet a borból.
- Én Antony. Miért engem és miért ilyenkor?
- Ha rád nézek, már az beindítja a fantáziámat – tért ki a válasz elől egy perverz mosoly kíséretében, miközben végigsimított a combomon, s ettől libabőrözni kezdtem. – Baj, hogy a szabadnapodat nem unatkozva töltöd el?
- Nem, csak…
- Azon kívül – folytatta – azért téged választottalak, mert hallottam híred.
- I-igen? – lepődtem meg, méghozzá nem is kicsit.
- Igen – suttogta a fülembe. – Egyik jó barátom, Jeffrey, mesélt rólad.
- Hiszen ő volt nálam hétfőn! – mondtam kicsit sem halkan. Körülnéztem a társaságon, de úgy láttam, nem igazán figyel Cedricen kívül senki rám. Edgard két férfival szórakozott, s mintha úgy láttam volna, hogy az egyik a nadrágjában kutat. A másik két férfi kultúráltan társalgott, azonban mintha csak arra várnának, hogy mikor eshetnek egymásnak.
Hirtelen azt vettem észre, hogy Cedric lesimogatja rólam a pólót mindenki szeme láttára. Ezt nem igazán bántam, bár Edgard néha vetett rám egy-egy aggódó pillantást, mikor találkozott a tekintetünk, de végül inkább a két férfira figyelt, akik próbálták minél észrevétlenebbül simogatni Edet. Aztán felállt, és hozott még egy üveg bort, mindenkinek öntött belőle, még nekem is hozott egy poharat. Én olyan szomjasnak éreztem magam, hogy nem bírtam apránként meginni, felhajtottam az egészet. Hamar ködös lett a látásom, főleg, hogy utána még valamit megittam, valószínűleg konyak vagy wiskey lehetett, nem igazán figyeltem oda. Soha nem fordult még velem elő, hogy jobban be legyek rúgva, mint a vendégem, pedig ő is ugyanannyit ivott, mint én. Valószínűleg jobban bírja nálam az alkoholt.
- Nem lenne kedved levetkőzni? – kuncogott a fülembe, miközben simogatni kezdte a felsőtestemet, ujjaival a mellbimbómat görgette, majd a keze egyre lejjebb haladt felforrósodott testemen. A szavaitól megélénkültem, és kissé magamhoz tértem, aztán kipirulva néztem rá.
- De itt…
- Öltözz – ezt az egy szót hallottam tőle, s a keze a nadrágom cipzárjával bíbelődött. Szégyenkezve hagytam neki, hogy lehámozza rólam a ruhadarabot, s nem szóltam egy szót sem. – Nagyon szexi ez a nadrág, de e nélkül még jobban nézel ki – mondta. Szavaiból gúnyt éreztem, de lehet, hogy csak simán élvezte, hogy leveheti rólam a ruháimat. Már kevésbé voltam részeg, viszont a fülemig vörös voltam.
Valaki bejött, tisztán hallottam. Nem tudtam hátranézni, de hallottam, hogy az illető zavartalanul lépked hozzánk közelebb, s ebből tudtam… Lino az.
- És engem kihagytok a buliból – jegyezte meg tettetett sértődöttséggel. Én továbbra sem néztem fel, de Edgard azonnal felállt volna a helyéről, ha nem húzzák vissza. A két férfi, akik egymással társalogtak, intettek Linonak, aki boldogan ment oda az egyik férfihez és az ölébe ült. Mikor a férfi vetkőztetni akarta volna, rácsapott a kezére és pimaszul vigyorgott.
- Nem nyúlkálni! Itt csak én nyúlkálhatok hozzátok – mondta mindennemű zavar nélkül, rám pedig ügyet sem vetett. Edgard és a másik kettő kicsit elfordult tőlünk, s mintha Ed menekülőre akarta fogni a dolgot, de meglehet, hogy csak én láttam így. Észre sem vettem, hogy Cedric levette rólam az alsómat, csak mikor az már a földön hevert.
- Hé… - szóltam halványan, ám ő nem vette figyelembe enyhe tiltakozásomat.
- Állj fel egy kicsit – mondta perverzen vigyorogva, én pedig szótlanul követtem az utasításait. Kigombolta a nadrágját és lehúzta a sliccét, mire előbukkant dudorodó alsónadrágja. Intett, hogy jöjjek közelebb. A megaláztatottságtól megremegtem, majd lassan közelebb léptem hozzá. Tényleg itt akarja? – kérdeztem magamtól, s a válasz egyértelműen igen volt, mert lehúzta az alsónadrágját, de csak épp annyira, hogy meredt férfiassága előbukkanjon belőle. Erre már Lino és Edgard is felfigyelt, s a négy másik vendég is ránk nézett egy rövid ideig.
Cedric letérdeltetett maga elé és én tudtam, mi a dolgom, mégis annyira megalázottnak éreztem magam, hogy kis ideig mozdulni sem tudtam. Végül ráhajoltam a merevedésére és a számba fogadtam. Erősen megszívtam, gyakorlott voltam már ebben, de ő vigyorgásán kívül semmilyen élvező kifejezést nem mutatott. Éreztem magamon a tekinteteket, ezért próbáltam úgy tenni, mint akit nem érdekel, így aztán mélyebben a számba fogadtam, mire ő felmordult. Hirtelen aztán felhúzott magához és a fülembe suttogott.
- Ülj rám szépen – hangjában most már igazi gúny érződött, az alkohol hatása pedig majdnem teljesen elmúlt belőlem. Éreztem a megdöbbent pillantásokat, mikor az ölébe másztam, és lassan leereszkedtem rá. Kis fájdalom cikázott át a testemen, amint belém hatolt, utána éreztem, ahogy lassan teljesen kitölt engem. Lihegni kezdtem, s felnyögtem, mikor már teljesen bennem volt. Tudtam, hogy Edgard mögöttem megkövülve néz engem, Lino pedig megilletődve tekintett körül. Fogaimat az ajkamba mélyesztettem és próbáltam kizárni a fejemből a tudatot, hogy most mindannyian engem bámulnak. Lassan éreztem, hogy a négy férfit már nem érdekli a magán számom, Lino már rám se nézett, ami kissé megnyugtatott, az viszont cseppet sem, hogy Edgard még mindig engem bámul.
- Ce… Cedric… - nyögtem fel, ahogy egyik kezével a hátamhoz szorította mindkét karomat a csuklómnál fogva, miközben a másikkal átfogta a derekamat, és egyszerre ringatózni kezdtünk. Szégyenérzetem nem múlt el, sőt, fokozódott, ahogy egyre jobban éreztem magam és néha hátrahajtottam a fejem, mikor eltalálta a prosztatámat. Edgard végül már nem tudott ránk nézni, úgy döntött, hogy inkább a szobájába megy a két vendégével. Lino elvörösödve hallgatta a hangomat, de aztán nagyot nyelve kezdett foglalkozni a két másik férfival, akik távolabb estek tőlünk. Ők hárman már nem is igazán figyeltek, ezért kezdtem megnyugodni ilyen téren, viszont egy többször láttam csillagokat. Nem voltam annyira felajzva, hogy gyorsan elintézzem a dolgot, de ő már szerette volna befejezni. Kacér mosollyal az arcomon lassítottam a mozdulataimon, mikor ő gyorsítani készült, ezzel elég nagy feszültséget okozva neki. A kabátja félig már lehullott róla, alatta egy ujjatlan póló volt, ezért könnyen odafértem a nyakához és elkezdtem gyengéden szívni, majd egyre erősebben, mire mélyen felnyögött. Olyan furcsán ismerősnek tűnt ez a nyögés, de nem tudtam beazonosítani.
- Cedric… - nyögtem fel, mikor a derekamról a férfiasságomra kulcsolódtak az ujjai. – Ne…
- Ezt én is… mondhatnám – nyalt végig az ajkain. Megértettem, hogy azt akarta, hogy gyorsítsak, így aztán mikor végre jobb keze ismét a derekamon pihent, gyorsítottam a tempónkon, ujjai pedig az oldalamba mélyedtek, miközben mélyen felnyögött. Elengedte végre a kezeimet és mindkét karjával a csípőmet fogta körül, miközben én átkaroltam a nyakát és próbáltam még mélyebben magamba fogadni. A külvilággal már nem igazán foglalkoztam, távolról hallottam két morgó és nyögdécselő hangot, valószínűleg a két férfitől származott. Hevesen mozogtam rajta, fejemet hátravetettem, miközben egyre közelebb éreztem magam a gyönyör csúcsához. Egyre szenvedélyesebben nyögtünk mindketten, majd nem bírtam tovább, s egy hangos sikkantás következtében mentem el. Ő a fejét a nyakhajlatomba fúrta, s még egy keveset mozgott bennem, aztán nyögését elfojtotta a bőrömben és belém élvezett.
Pihegve szakítottam meg testünk kontaktusát és mellé ültem. Mikor homályos látásom és hallásom kiélesedett, akkor láttam csak, ahogy Lino épp az egyik férfit ízlelgeti, míg a másik őt kényezteti. Fáradtan dőltem neki Cedricnek, aki átkarolta a vállamat meztelen karjával.
Csak ekkor figyeltem fel arra, hogy a jobb alkarján egy széles heg húzódik. Megmerevedtem. Mozdulni sem mertem, szívem zaklatottan dobogott, ki akart ugrani, ahogy a felismerés villáma belém csapott. Ő volt az! Biztos vagyok benne! Ordítani, sírni, tombolni akartam, elfutni, ahogy akkor is el akartam. Végül rám nézett, s tudta, hogy észrevettem az árulkodó jelt. Azt hittem, gonoszan elvigyorodik majd, de nem tette. Mintha… mintha boldogan mosolygott volna… Legalább is igyekeztem ezzel áltatni magam, mikor félénken az arcába néztem. Először összekapcsolódott a tekintetünk, majd finom ívű orrára és végül szép ajkaira néztem, amit meg is nyalt. Elpirulva fordítottam el a fejem, de ő magához fordított és hevesen megcsókolt. Megütközve bámultam rá, nyelvem viszont reagált az övére. Kissé beleharapott, pont, mint akkor, de nem érdekelt. Lassan lehunytam a szemeimet és hagytam, hogy csókoljon. Azt hiszem, mióta megláttam, ő volt a végzetem, de ebben még nem voltam olyan biztos, most sem mondhatnám ezt. Mindenesetre Edgardnak igaza volt, mikor azt mondta, hogy a sors úgy fogja rendezni, hogy még találkozzunk. Lassan elvált ajkaimtól, de még előtte egy utolsót nyalintott rá. Nem volt szükség különösebben szavakra, egyetlen mondat hangzott csupán el a szánkból.
- Aludj ma éjjel nálam.
- Rendben.
Aztán csendben felöltöztünk és felálltunk a kanapéról. Lino visszafogva a nyögését nézett fel rám, és kérdő tekintete az enyémbe furakodott.
- Elmegyek, majd mondd meg, kérlek Edgardnak is – mosolyogtam bíztatóan, aztán elindultam Cedric-kel fel a lépcsőn. Ott hagytam őket és elmentem vele. Úgy éreztem, ezt kell tennem, ez az, amit egész életemben kerestem. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
