4. fejezet
- Feladod?- lehelte Serius nyakába.
- Ha feladom, akkor egyúttal le kell mondanom a klánról?
- Nem szabtam meg feltételeket, mondtam, hogy utólag.
- Ez esetben elmegyek és átadom neked a Mester címet… mivel ez volt az utolsó küzdelmünk.
- Valóban ez volt, de azt mondtam, hogy soha többé nem engedlek el.
- Mi a kívánsága, Mester?- nézett lefelé. Lutiusba mintha kést szúrtak volna.
- Serius! Az- e-nyém- vagy –szótagolta neki lassan- Nem vagyok a Mestered, mert te is Mester vagy!
- Miért? Miért… nem hagysz magamra a bűnös vágyaimmal?
- Serius, drága egyetlen bátyám- kezdte szinte lesajnáló hangon, ám mégis lágy volt- Van a mellkasomban valami, ami azért dobog, mert te élsz… a szívem, amit önszántamból neked adok.
- Furcsa ezt tőled hallani… te mindig nyugodt és higgadt vagy, ám most mégis zavartnak és aggódónak érezlek- nézett a szemébe- Annyit harcoltunk, s most azt mondod, hogy a szíved az enyém… Az enyém a tied.
- Megcsókolhatlak?
- Testvérileg vagy…
- Majd megtudod- vágott közbe sokat sejtető mosollyal Lutius. Nem a homlokára adott csókot, hanem az ajkaihoz közelített és pillangócsókokat adott neki. Serius sóhajtva nyitotta ki az ajkait, öccse nem habozott, a nyelvét betolta és lassabból egyre gyorsabb táncba hívta a másikét, s olyan heves csatát vívott, mint előzőleg a kardjuk. Végül Serius elengedte magát és Lutius nyakába kapaszkodva tudott csak megállni.
- Bocsáss meg nekem… hogy szeretve kívánlak…
- Nincs mit megbocsátani rajta.
- De igen. Nem lenne szabad… de én… annyira vágyom az érintésedet.
- Hasonlóan érzek - mondta, miközben felkapta az ölébe Seriust és az ágyra rakta le. Az idősebb nem tudta megállni, hogy fel ne nyögjön, mikor ölük egymáshoz simult- Kívánlak, Serius bátyám…
- Felszabadultam, hogy ezt hallom tőled- lehelte Serius.
- Soha többé nem fogsz kínlódni, e felől biztosítalak- mosolyodott el halványan.
- Szeretném, hogyha a fejedbe vésnéd, hogyha most megteszed, utána más ágyában fekszel, a szívem összetörik, s akkor félj a haragomtól - mondta enyhe cinikus mosollyal. Jól tudta, hogy Lutius olyan, aki egy éjszakánál tovább nem marad meg senkinél.
- Az egyetlen, akihez nem vagyok hűtlen, az az, akit szeretek- mondta őszinte arckifejezéssel, majd megcsókolta Seriust. Az idősebb úgy érezte, hogy ez csak egy álom lehet, ami elhiteti vele, hogy Lutius így érez iránta, mert ilyen könnyen nem mehet semmi. És talán mégis.
Lutius a nyakát illette puha csókokkal, mint egy meleg fuvallat egy nyári délutánon. Néha meg-megszívta, nyelvével simogatta, ő pedig minden érintés után a következőre vágyott. Lutius lehúzta a másik tapadós felsőjén a cipzárt és széttárta az anyagot, hogy belátást nyerjen testvére kidolgozott felsőtestére. Könnyed mosoly játszadozott az ajkain, amint meglátta a két kis rózsaszín mellbimbót, majd föléjük hajolva nézett a másik megadó szemeibe.
- Sajnálom, hogy testedet nem én kaphattam meg elsőnek, de… majd úgy is kárpótlást nyújtasz - susogta és kidugva a nyelve hegyét közeledett az egyik kis rózsához. Alig-alig érintette meg, Serius máris nehezen lélegezve túrt bele hosszú fekete hajába. Lutius körkörösen izgatta az érzékeny mellbimbót, néha-néha beleszívva, miközben egyik keze a csípőjét simogatta egyre lejjebb. Sikerült nagy nehezen kicsatolnia a másik övét és így sikerült benyúlnia a ráfeszülős nadrágba. Serius kicsit meghúzta a haját, mikor legféltettebb tagjának a tövét kezdte el finoman nyomkodni. Lutius szórakozottan mosolyogva áttért a másik mellbimbóhoz és finoman körülharapdálta, majd ezt a nyelvével enyhítette, bezsebelve egy mély morgást az alatta fekvőtől. Végül elindult lefelé, ajkaival végigszántva a fel-lemozgó mellkast, míg meg nem állapodott a köldökénél. Egy pillanatra megállt, hogy lehúzza a másikról az egyre kényelmetlenebbé váló fekete farmert, majd visszahajolt a hasához és belenyalt a köldökébe. Egy enyhe nyögésfélét tapasztalt, ezért folytatta még egy kicsit a kényeztetést.
- Lutius…- suttogta a másik és összeszorította a szemét.
- Szeretném hallani a hangod…- mondta szokatlanul mély hangon, és alsónadrágon keresztül simogatta a merevedő testrészt, majd lerántotta róla.
- Meghallhatnak…
- Nem érdekel - szögezte le a másik és hegyes körmeivel óvatosan végigkaristolta a tagot.
- Ahh!- nyögött fel az idősebbik, s a teste felemelkedett az ágyról, majd egy halk huppanással esett vissza.
- Tudtad…- lehelte Lutius a testvére férfiasságára-, hogy egy magunk fajta vámpír… az örökké valóságig… bírja, huh?
- Hogy… hogy érted ezt?- Serius lélegzetvétele egyre szaporább lett.
- Úgy, hogy ha akarod…- lehelte továbbra is lassan a szavakat- akár egész életünkben ezt tehetjük…
- Nnhh…- szorította össze az ajkait Serius a feltörő nyögésre és feltolta a csípőjét. Lutius elvigyorodott attól, hogy sikerült teljesen kemény állapotba hoznia a másikat, majd bevette a szájába a makkját és megismételte azt, amit előzőleg a mellbimbóinál. Kissé felemelkedett róla, hogy hosszában végignyalhassa az egész tagot sok apróbb nyögést kihozva Seriusból. Végül megnyalta az ajkait és bevette a szájába a testvére férfiasságát, majd egyre lejjebb nyomta a fejét. Kissé küszködött a nyelő reflexeivel, de sikerült tövig a szájába vennie a másikat, amitől Serius hangosan felnyögött. A férfi megremegett, ahogy öccse lassan mozgatni kezdte a fejét a férfiasságán.
- Lu… Lutius… ahhhhn! Ne… hh… mm… ahh- nyögdécselt egyre hangosabban, miközben a selyempárnát markolgatta. Hirtelen a mozgás abbamaradt és a kellemes meleg, ami körbefonta a férfiasságát, eltűnt. Csalódva nyögött fel, miközben kinyitotta a szemeit és Lutiust nézte.
- Nem adom ilyen könnyen, mint képzeled, drága testvérem- mosolygott- Kérned kell.
- Nhn- morgott Serius- Ne akard…, hogy megalázkodjak…
- Hm- mosolygott, miközben testével eltávolodott a másiktól. Serius utánakapott és magára rántotta, miközben lángoló vörös szemei a másik nyugodt tekintetét fürkészték.
- Azt mondtad, nem kínzol…
- Serius…- sóhajtotta. Az ő tagja félkeményen dörgölőzött a másikénak- Én azt mondtam, hogy nem fogsz kínlódni többet ezután.
- Ne játssz velem, kérlek. Tudod, hogy a testem a tiéd, a szívemmel együtt… ne állj meg… - mondta halványan elpirulva. Lutius elvette testvére kezeit a bőrkabátjáról, majd azt levetette magáról az ujjatlannal együtt, majd visszatért előző elfoglaltságához és újra a szájába vette a lüktető tagot. Seriust mintha villámcsapás érte volna, teste összerázkódott és hangosan kezdett nyögdécselni, majd nem sokkal ezután kirázta a hideg és a meleg egyszerre, aztán egy kisebb sikkantással elélvezett. Lutius felhajolt és lágyan megcsókolta az enyhén pihegő bátyját.
- Lutius…- sóhajtott Serius levegő után kapva- Vedd le… a ruháidat…
- Örömmel- mosolyodott el halványan és levette a nadrágját az alsójával együtt. Serius végignézve az öccsén alig hallhatóan felnyögött, s érezte, hogy lassan megint keményedni kezd- Szóval… megtehetem azt, amire a testünk vágyódik?
- Azt teszel velem, amit jónak látsz…- tette a kezét az arca elé, ám Lutius elvette onnan.
- Ne takard el a gyönyörű arcodat. Szeretem nézni- nyomott csókot az enyhén duzzadt szájra. Az egyik fiókot kihúzta és kivett belőle valami krémfélét, majd visszatolta és Serius lábai közé ült. Felkente az ujjaira az anyagot és végignyalt az ajkain. Újra kényeztetésbe vette a másik férfiasságát, közben lehajolt hozzá és néha-néha beleharapott a fülébe. Egy ilyen harapáskor, ami újabb nyögést eredményezett Seriusnál, Lutius a krémes ujjával a bejáratába hatolt. Serius fájdalmasan felkiáltott, ám a kiáltás gyorsan elhalkult egy csókban, amit az öccse adott neki. Lutius lassan megmozdította benne az ujját, s hallotta az elégedetlen morgásfélét, ezért újra megcsókolta a másikat és lenyúlt Serius férfiasságához. Az idősebb a kettős érzésre meglepődve nyögött fel és belekapaszkodott Lutius hosszú hajába. Mikor megérezte a második ujjat is magában, mindketten felszisszentek, Lutius azért, mert a másik meghúzta a haját, amit utána készségesen elengedett és inkább a nyakát fonta körül. Serius egyre kevesebbet érzékelt a külvilágból, halkan nyögdécselni kezdett, vissza akarta fogni a hangját, nehogy valaki meghallja és a végén róluk csámcsogjon a klán. Ajkait összezárta, hogy ne hallatszódjon a hangja, de mikor érezte, hogy testvére kihúzza az ujjait és valami sokkal nagyobbat nyom a bejáratához, nyöszörgő hangot adott ki.
- Lazulj el, mert fájni fog, testvérem…- mondta. Serius igyekezett ellazulni, hogy minél befogadóbb legyen a másik méretes tagjára, de amikor megérezte, hogy Lutius benyomul, felkiáltott a fájdalomtól és összehúzta az izmait.
- Lutius…- nyöszörögte. A másik aggódó szemeivel az ő arcát fürkészte, ami izzadságtól gyöngyözött és a fájdalomtól ráncosodott össze. A másik apró csókokat lehelt a szemeire és az ajkára, miközben lökött egyet. Serius megrázkódva nyögött fel, így Lutius még várt egy kicsit. Végül az idősebbik szólalt meg alig hallható hangján- Mozogj…
- Nem. Még fáj neked- simította meg a másik arcát. Serius összeszorított szemeit lassan kinyitotta és magabiztosan nézett a másik tekintetébe.
- Majd megszokom. Mozogj, testvérem!- adta ki parancsoló hangnemben, így Lutius lassan mozogni kezdett. Seriusnak gondot okozott az, hogy ne adjon ki fájdalmas hangokat, így aztán folyamatosan Lutiust csókolta, hogy a csók elnyelje a hangját. Hamarosan megváltozott benne valami és nem bírta tovább tartani magát Lutius nyaka körül, hátraesett a párnákra és mélyen felnyögött. A testvére, látva a változást, egyre mélyebbre merült és sokszor sikerült eltalálnia egy pontot, amitől a másik mindig sikkantással ajándékozta meg.
- Ahh… Lutius, erősebben…- suttogta, miközben lehúzta magára a másik testét és körözni kezdett a csípőjével. A fiatalabbikat őrületbe kergette a hanggal és szenvedéllyel fűtötten tett eleget a kérésnek. Minden sikkantást kiélvezve próbált még mélyebbre merülni Seriusban, és egyre gyorsabban mozgott. A másik próbálkozott a csókokba meríteni a hangját, de Lutius nem hagyta, hogy azt a kevés levegőjét is Serius vegye el tőle, arról nem is beszélve, hogy csak fokozta az élvezetet az a gyönyörű hang, ami eljutott a fülébe. Erősen fogózkodtak egymásba és egyszerre nyögtek minden lökésnél, majd Lutius megfogta újra Serius férfiasságát és csúsztatta rajta a kezét, mert tudta, hogy ő már épp elég közel volt a csúcshoz. Serius fogait a másik vállába mélyesztette, amiből kicsurrant pár vércsepp az éles szemfogainak köszönhetően, de Lutius már nem is érezte, csak azt érzékelte, hogy mindjárt itt a vége, ezért egyre jobban belevágta magát a másikba, míg végül egy hatalmas és mély nyögéssel Seriusba élvezett. Serius még mozgott Lutiuson egy kicsit, majd felsikoltott és ő is követte a másikat. Sokáig csak pihegtek, megvárták, míg rendszereződik a kusza lélegzetük, majd Lutius a bátyja mellé feküdt.
- Ilyen élvezetet…- pihegett halkan Serius- csak te tudsz nekem nyújtani…
- Hm- mosolygott, miközben egy csókot adott az arcára- Nehogy azt hidd, hogy ennyivel kibújhatsz a szerelmem alól.
- Miről beszélsz?- nézett rá ártatlanul. Lutius csodálta, hogy bátyját mindig olyan éles eszűnek látta, még akkor is, ha bugyután viselkedett és esztelenül rohant bele minden harcba. Ám most mégsem vette a célzást, ezért rá kellett segítenie.
- Arról, hogy bármikor szívesen juttatlak a fellegekbe, amikor csak szeretnéd…- suttogta, belenyalva másik fülkagylójába- Vagy… inkább akkor is, ha nem.
- Lutius!- szólt rá pironkodva- Nem akartam… kibújni a szerelmed alól, csupán azt gondoltam, hogy jól veszed a bókomat. Tévedtem- mondta színészkedve és elfordult sértődött arccal, és az ágy másik végébe húzódott. Lutius összehúzta a szemöldökét és felülve Serius felé fordult.
- Serius… nagyon örülök, hogy jól érzed magad velem, nem akartam, hogy megsértődj- hajolt oda hozzá. A másiknak nagy erőfeszítésbe került, hogy ne nézzen rá- Én sem élveztem még ennyire senki mással… Na, Serius… testvérem…
- Szeretlek- mosolyodott el hirtelen, majd megcsókolta az öccsét és hozzábújt. Lutius szíve erősen dobogott a gyönyörűséges szótól, ami a másik ajkát elhagyta.
- Huh, Serius, én is téged…- sóhajtotta a csókba, majd simogatni kezdte testvére ragadós combját. Semmi egyebet nem csinált, csak ezt, de máris érezte, hogy Serius keményedni kezd a keze felett. Elvigyorodott.
- Azt a dolgot… uhm, úgy látom, komolyan mondtad…- kezdte skarlátvörösen az idősebbik.
- Igen, de nem hittem volna, hogy ilyen hamar… - vigyorgott, majd megcsókolta Seriust és letért a nyakára. Mikor meghallotta az első mély nyögést, már tudta, hogy hosszú éjszaka elé néznek… | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
