12.fejezet
A délután is hamar eltelt,David visszaaludt és nyolckor kelt fel,mikor már sötét volt. Mellette Lucie olvasott egy könyvet,majd amint látta,hogy David felkelt,letette és elmosolyodott.
- Mennyit aludtam?
- Csak három órát. Jobban vagy tőle?
- Nekem tök mindegy,mennyit alszom,nem leszek jobban tőle,ha csak fekszek.
- Értem. Szerintem ma már felkelhetsz és kimehetsz az utcára.
- Szerintem is. Bár engem keresnek,de egy hét múlva már ki is állhatok ellenük.
- Lehet. De próbálj nem ilyen súlyos sérüléseket szerezni.
- Andrew régi szolgái nagyon gyengék. Sebet nem tudnak ejteni rajtam- állt fel- Maradj itt,jó?
- De…miért?- értetlenkedett.
- Enni megyek és nem akarom,hogy lásd.
- Én is menni akarok!
- Nem! Még ha nem is undorodsz el,akkor is…mi lesz ha megtámadnak? Ha nem leszek ott,biztosan a holtak között rendezheted a lakhelyedet. Ezt nem akarom. Maradj itt,kérlek. Enni megyek,szólok pár klántársamnak,hogy egyáltalán még élek,aztán jövök.
- Na jó. De vigyázz magadra.
- Rendben van,anyuci- mosolygott önelégülten,mire a lány felnevetett,s a vámpír eltűnt.
David újra már csak az utcán tűnt fel,a lámpa fényétől messze,majd keresett pár helyet,ahol talán embereket lelhet. Hamar talált egy férfit,aki hazafelé igyekezett. David nem hezitált sokat,rávetette magát és elkezdte vadul szívni a vérét. Megnyikkanásra sem volt ideje,máris a földön feküdt holtan. Ezután villámgyorsan a klán erdeje felé futott,hamar talált valakit.
- Ki vagy,bújj elő- hangzott a kemény hang a fiú részéről.
- Ugyan,menj már,Junior. David vagyok- jött elő.
- Oh! Szia! Nem haltál meg? Aggódtunk miattad! Azt mondták a többiek,hogy a nyomodat vesztették a város felé! Mégis hova tűntél? Mi ez az emberszag rajtad?
- Hé,állj már le,öcsi! Nem,nem haltam meg. Igen,szándékosan ráztam le őket. Kettőt találhatsz,hol voltam és miért érződik emberszag rajtam. De nem rosszra gondolni!- mosolyodott el perverzen,Junior hasonlóan.
- Nocsak…Emily édes pici egyetlen leánykáját látogattad meg?
- Ne gúnyolódj!- morgott.
- Na és felültett már? Vagy adott neked egy kellemes órát?
- Fogd már be a hülyeségeiddel,Junior! Egyik sem. Ja,csak azért jöttem,hogy megmondjam valakinek,hogy élek és virulok- mondta semleges hangon- De egy darabig nem fogok visszatérni. Adjatok két hetet és talán utána láthattok. És talán még egészben.
- Talán…milyen jellemző rád- csóválta a fejét,majd hátat fordított neki, ő pedig eltűnt.
Visszafelé vámpírok állták el az útját. Andrew szolgái.
- Nem érek rá játszani,majd később- mondta gúnyosan.
- Mi se érünk rá játszani,csak meg akarunk ölni,jól van? Nem fog fájni,ígérjük- vágtak vissza.
- Kicsik vagytok még ilyen hatalmas szavak kimondásához és megtételéhez. Engedjétek meg,hogy segítsek nektek megtanítani,ígérem az sem fog fájni.
- Jól van,gyere!- mondták,mire David kardot rántott. A négy szolga rátámadott,ő pedig mindegyiknek sorban elvágta a nyakát,kivéve az utolsót.
- Hagyd szépen békén a felnőtteket,különben elveszem a te plüssmackódat is.
- Rohadj meg!- támadt rá,de két perc múlva ő is halottan végezte.
- Na de ilyet,kicsikék…- mondta gúnyosan,majd Lucie háza felé vette az irányt. Hamar oda is ért,az ablakon keresztül Lucie mögé surrant,aki éppen a ruháit pakolászta,majd megfogta a derekát,mire az összerezzent.
- Itt vagyok.
- Érzem- sóhajtott aprót,majd tovább pakolta a ruhákat.
- Tudom.
- Már fél perce érzem.
- Igen? Bámulatos- vette le a kezét- És mi lenne,ha ma éjjel mást is éreznél?
- Mi…mire g- gondolsz?- pirult el,de mivel háttal állt a férfinak,igyekezett nem feltűnést kelteni a zavarával. David odahajolt a füléhez.
- Mondjuk…valami JÓ dolgot…- adott puszit neki.
- Sok jó dolog van,olvasás,tv-zés,zenehallgatás…
- …szórakozás az… ágyban- folytatta a felsorolást.
- Na nem! Ilyenekre rá nem veszel! Ha megpróbálod,kidoblak innen!
- Igen?- nyalta meg a száját- Kár,pedig nagyon jól ellennénk.
- Én nem vagyok a játékszered! Én nem fogom beadni a derekam,mint azok a vámpírlányok,akiket ledöntöttél! Biztos van ilyen…
- Mielőtt Emilyvel megismerkedtem volna,azelőtt volt. Utána már egyszer sem. És olyanra már gondolni sem akarok,hogy utánad lenne valaki.
- Ez mind szép és jó,de akkor sem!!!
Lucie másnap álmosan ébredt fel délben és kétségbeeséssel tapasztalta,hogy nincs rajta ruha,ahogy Daviden sincs,akinek a karjában fekszik. „Amit akar,azt mindig eléri?!!”
Gyorsan felöltözött,majd hagyott egy üzenetet neki: „Szia! Elmentem dolgozni,gondolom tudod,9kor jövök,addig ne sokat mászkálj,ha lehet. Szeretlek: Lucie”
Majd elment dolgozni.
David hétkor ébredt fel és még így is úgy érezte,mintha egy úthenger ment volna rajta keresztül- hát akkor még Lucien!- majd amint tapasztalta,hogy a lány nincs ott,felöltözött és kiment a nappaliba,ahol megtalálta az üzenetet. Nem különösebben érdekelte a dolog,átnézett a függönyön,úgy tapasztalta,hogy nemsokára sötét lesz és akkor terve szerint elmegy vadászni.
Fél nyolckor már sötét volt,így bezárta az ajtót a pótkulccsal,kilépett az utcára és keresett valami eldugottabb helyet. Ilyenkor még sok ember volt errefelé,nem lett volna szerencsés,ha itt támad meg valakit. Egy bár hátsó részébe érkezett,ahonnan a részeg emberek szivárogtak ki és be. Hirtelen valaki támolyogva elhaladt mellette,mire ő rávetette magát és kiszívta a vérét. Miután jól lakott,kicsit furán érezte magát az alkohol miatt,de ez hamar elmúlt,így elment a hídhoz. A közös területen sok vámpír szokott lenni,de itt most egy sem volt. Nem maradt sokáig és szerencséjére nem találkozott egyel sem a visszaúton,csak Juniorral.
- Na mi az,öreg bátyó? Most mi a helyzet? Szerintem adott neked egy órát és most fog kidobni- vihogott,mire egy gyenge taslit kapott.
- Semmi közöd hozzá. És nem fog kidobni szerintem- mosolygott sejtelmesen,majd komoly arcot vágott- Értesítetted a klánt?
- Aha. A Mester azt mondta,hogy azonnal húzz haza,ha jót akarsz magadnak. A többiek azt mondták,hogy azért még aggódnak érted-jobban mondva ezt inkább Sherona csapata mondta- és a maradék pedig,hogy ne is gyere haza- biccentett- Nekem mindegy. Csak vakard le az emberszagot magadról. Bárki,aki elmegy melletted,érezni fogja ezt.
- Hagyj békén- mondta rendreutasító hangon- Sheronát rázd le,kotyogd ki véletlenül,hogy van valakim- kacsintott- de ne mondd azt,hogy egy halandó.
- Oké,bízhatsz bennem,bátyus- vigyorgott,majd eltűnt. Ezután David visszament Lucie házába,aki épp előtte érkezett meg.
- Szia! Jó,hogy most jöttél,én is- mosolygott.
- Szia. Útközben Juniorral találkoztam. Rettentő rossz egy kölyök…
- Szerintem aranyos.
- Az lehet,de akkor is elég szétszórt. Nem érdekes. Kimegyünk ma az erdőbe?
- Igen! Régen voltam ott! Köszönöm- mosolygott szélesen,apró pírral az arcán. Hamarosan oda is értek és leültek az egyik magas fának az ágára- Ez még mindig…Csodálatos.
- Valóban. Nagyon szép. Szeretek itt lenni,mindig elgondolkozok az életemen.
- Igen? És…mire jutsz általában?- kérdezte halkan.
- Hát…arra,hogy nem sok értelme van annak,hogy élek,de sok jó dolog van,ami idefűz. Ezért aztán nem bánom,hogy vámpírnak születtem,normális emberként nem igen jöttem volna ki a többi emberrel- arca semmitmondó volt,mint általában és szemével a holdat fürkészte.
- Értem. Mióta…anyám és apám is meghalt,én sem nagyon illeszkedek be az emberek közé,a vámpírokkal sokkal több szót értek. Jó lehet egy olyan közösségben élni,ahol nem vagytok vérszerinti rokonok,de mégis egy család vagytok. Az volt az álmom,hogy újra lesz családom,de ez valahogy nem így alakult. Az élet nem kegyelmes.
- Ezért akarsz vámpír lenni? Hogy családba tartozz?
- Igen. És azért,hogy azt a sok jó és rossz dolgot lássam,amivel együtt kell élnetek. Meg akarom ismerni ezt a fajta életet és szeretnék olyan lenni én is.
- De ha egyszer már megismerted,nincs visszaút.
- Pontosan tudom. De az életben nincs más álmom. És nem érzem jól magam az emberek mellett. Csak melletted. A vámpírokkal akarok tartani. De gondolom,hiába kérlek.
- Láttad,hogy menyi embert és vámpírt mészároltunk le. Láttad,hogy csatákat nyerünk és vesztünk és csak az erősebb marad életben. Nem léphetünk ki a fényre,nem láthatjuk a nappalt,csak a sötét éjszakát. Ezzel akarsz együtt élni?
- Igen. És azzal is,hogy lesz egy új családom,amely talán befogadhat engem és hogy új életcélt kapok talán.
- Ez mind csak talán. Mi van,ha a klánom nem fogad be és nem lesz célod többé?
- Meglehet ez is. De te ott leszel velem,nem?
- De igen- mosolygott halványan.
- Akkor mint oly sokszor,megint erre kérlek.
- Miért én?
- Te vagy az,aki megteheti,csak neked engedem. Csak benned bízok- fogta hátra a haját.
- Biztos,hogy ezt akarod?
- Igen,teljes mértékben- válaszolt magabiztosan. Ezután egy szúrást érzett a nyakán és lassan érezte,hogy a vére elszivárog belőle. Aztán felnézett homályosan Davidre,aki az elvágott csuklóját a szája elé tartotta.
- Igyál…- mondta ,mire a lány engedelmesen lenyelte a férfi vérét. Perceken belül minden elhomályosodott számára,megszűnt a világ és körülölelte a fekete mindenség. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
