9.fejezet
„Ma éjjel David elmegy ahhoz a másik vámpírklánhoz és ki tudja,mi történik ott…Amikor megölelt…éreztem,hogy őszinte volt és értem aggódott a legjobban. Mint ahogy ezt már korábban észrevettem. Azt mondta…jó érzés,hogy vele álmodok. Most is biztosan vele fogok álmodni,annyira félek. Vajon megéri a holnap éjjelt? Jaj,nem akarok arra gondolni,hogy talán…meghalhat. Nem akarom elveszíteni,mikor ilyen közel kerültünk egymáshoz…”
Munka közben végig Daviden járt az esze,nem tudott egy pillanatra sem megfeledkezni róla a pult mögött,míg végül lejárt a műszak és hazafelé indult. Már sötétedett,mire beért a házba. Furcsa mód úgy érezte,hogy fent akar maradni egész éjjel,annak ellenére,hogy tudta,hogy ma senki nem fogja meglátogatni. De nem bírt azzal a tudattal aludni,hogy David és James talán már most ott vannak és csak azért harcolnak,hogy a gyűrű az övé legyen. Már az idő fél 11re járt,mikor úgy döntött,hogy nem tud a szobájában ülni a vaksötétben,így felkapta magára a ruháját,és elindult sétálni. A lámpa fényében haladt végig az utcán,aggódva továbbra is. Mikor ránézett az órájára,eltelt másfél óra,lassan minden szám a nullára kanyarodott. A hold magasan világított fent az égen,miközben furcsa színek játszottak benne. Ahogy Lucie felnézett rá,mintha látta volna,ahogy a két vámpír összecsap. A hold vörös volt,mikor feljött,s most fehéres lett,ami nyugtatgatta az aggódó szívet,hogy nem lesz semmi baj. Csönd honolt az utcákon,egy-egy autó száguldott el csak az úttesten. Már azt sem tudta merre tart,csak azt,hogy megy valamerre. A híd másik oldalán találta magát. Újra felnézett az égre,majd szemét az útra emelte ismét és balra tért le. Nézte az alagutat,ami a híd alatt helyezkedett el a vonatsínnek építve. Végül meglátott a megállóban egy alakot a földön ülve. Nagyon messze volt tőle és onnan amúgy sem mehetett le hozzá. Becsukta a szemét,majd újra kinyitotta a füle mögött hallatszódó éhes zihálásra.
- Vámpír. Jobb,ha békén hagysz- fordult oda minden félelem nélkül.
- Ismered Davidet? Halljam!
- Mi az csinibaba,egy ilyen vámpírral nem elégszel meg? Háborúzni van az öreg.
- Az öreg?- nézett rá nagy szemekkel,miközben ellökte a felé dőlő fiút- David?
- Ja,igen. Na,szépségem,csak egy nyalintást…
- Hagyj már békén,te idióta!- kapálózott- Emily egyetlen lánya vagyok,tökfej!
- Mi? Te vagy az a csaj,akibe a bátyám bele van zúgva? Mint az anyjába? Lökött egy pasas,hallod-e- mondta és eltávolodott tőle- Na belőled sem lesz ma vacsi. Milyen nagy szerencséd van,hogy velem találkoztál és nem valami őrülttel a két szomszéd klánból!
- Bátyád?...Mi a neved?- váltott témát zavarodva.
- Junior. A koromra utal,David vett magához és azt mondta,hogy legyek az öccse. Akkor már vámpír voltam,viszont nem emlékszem a múltamból semmire. Röviden ennyi. Menj haza,mert ha a bátyó visszatér,akkor tuti téged fog elsőnek felkeresni- intett és eltűnt. Lucie meg volt zavarodva,de megfogadta a srác tanácsát és elindult hazafelé. Visszatekintett még az aluljáró megállója felé,de az alak már eltűnt. Lassan hazament,közben rá-rápillantott az órájára,ami lassan érte el az egy órát. Odaért a házhoz és a kulcsát is előkereste,mikor halk nyöszörgésre lett figyelmes a ház mögül. Lassan odalépkedett,ekkor egy ismerős aura szele csapta meg,amint a nyöszörgés gazdáját megpillantotta.
- David!- kiáltott és odasietett a férfihez- David? Hallasz engem? Miért ide jöttél?
- Lu…cie…
- Gyere,beviszlek valahogy,de ebben neked is segítened kell,jó?
- …Oké…- mondta,majd Lucie átkarolta és felállt vele. David próbált egy kicsit a lábára állni,hogy ne kelljen a lánynak az ő teljes súlyát cipelnie,de még így is nehezen jutottak fel hozzá. Lefektette az ágyra és kigombolta a véres kabátját.
- Maradj nyugton,amíg ellátom a sebeidet- mondta,mire egy halk nyöszörgés érkezett. Gyorsan elővette az elsősegély-dobozát,majd kötöző anyagot és fertőtlenítőt vett elő. Elszörnyedve nézte a Daviden lévő mély sebet,valószínűleg leszúrták. Öntött a rongyra a szeszből és óvatosan sebhez érintette. A férfi hirtelen megfogta a karját- Tudom,hogy csíp,de ez fertőtlenítő. Ha nem akarod,hogy elfertőződjön,akkor hagyod.
- Ne érj hozzám azzal…
- Muszáj,máskülönben meghalhatsz!
- Nem…érdekel,hagyd…abba azzal…az izével…
- Ha nem maradsz nyugton,erővel foglak kényszeríteni és kivételesen mondhatom,hogy most én vagyok erőfölényben!- nézett komolyan a zöldes fekete szemekbe.
- Hajrá…de akkor sem engedem,ez nagyon…fáj!- mondta,mire Lucie fogott két sálat és nagy nehezen kikötözte az ágyhoz. David nem erősködött tovább,de gúnyosan mosolyogva hozzátette- Ha nem azért kötöztél volna meg,hogy valami csípő szart a sebembe nyomj,akkor még meg is engedném,hogy kikötözz.
- Erre igazán nem voltam kíváncsi!- mondta pirulva és óvatosan újra nekikezdett a seb tisztításának. Mély vágás húzódott keresztül a mellkasán,azt is mind lefertőtlenítette, miközben hallgathatta az elégedetlen morgásokat. Aztán a kisebb sebeket is leápolta,majd kezébe vette a gézt és elkezdte bekötözni. Közben alányúlt,hogy körbe tudja tekerni,de David még nagy fájdalmak között is kihasználta a helyzetet.
- Nekem így is megfelel,főleg,ha a csípőmre ülsz és úgy ölelgetsz.
- Idióta!- végzett a kötözéssel- Azt kell mondjam,veled kapcsolatban tévedtem. Azt hittem,hogy egy visszahúzódóbb,magadnak valóbb típus vagy,de belátom,hogy igazán társasági lény vagy- fektette le a férfit.
- Nem,tévedsz. Az első feltételezésed helytállóbb. Csak próbáltam feloldani a helyzetet,hogy ne aggódj annyira- mondta,de nem nézett rá.
- Találkoztam az öcséddel.
- Igen?- nézett rá,de Lucie nem viszonozta a pillantást.
- Igen. Azt mondta…- elmosolyodott- lökött egy pasas vagy. Egész finoman fogalmazott.
- Meglehet- mosolygott ő is és a takarót nézte- Köszönöm.
- Ugyan,nincs mit- nézett a szemébe egy pillanatra,de aztán újra lefelé bambult- Hajnalodik. De te ilyen állapotban nem mozdulhatsz. Úgyhogy az lesz a legjobb,ha besötétítek,amennyire csak lehet,jó?
- Ma…Maradjak itt?- lepődött meg. Lucie halványan elmosolyodott és félre döntötte a fejét.
- Nincs más választásod. Amúgy…elmesélhetnéd,hogy hogyan szerezted ezt a vágást.
- Andrewtól,a klánmestertől. Akihez behatoltunk…de ő…meghalt. Csak a szolgái és a klántársai maradtak ott,viszont ők engem…keresnek,mert nálam van a gyűrű.
- Már értem. Nos,nekem délután dolgozni kell mennem,te aludj csak,kilenckor jövök. Ha kimerészelsz mozdulni,nagyon mérges leszek…
- És mit csinálsz,ha mérges vagy?- mosolygott
- Biztosan utánad megyek,ha miattad leszek mérges- mondta egyszerűen.
- És te mikor szoktál aludni? Mármint…velünk vagy éjszaka,délután dolgozol kilencig. Akkor délelőtt alszol,mint mi?
- Igen,de délben felkelek. Aludj már,pihenned kell és a sebeidnek is.
- Jól van. Szép álmokat.
- Neked is- hatódott meg egy kissé,majd kiment a szobából és lefeküdt a kanapéra aludni.
Másnap délben halkan csörgött az óra,de Lucie erre is felébredt és azonnal ki is kapcsolta. Felkelt és rájött,hogy ruhában aludt,így bevitt magával a fürdőszobába pár tiszta ruhát,lezuhanyozott és felöltözve ment ki a konyhába. Mosolyogva tapasztalta,hogy még a lakás másik feléből is tisztán érzi David jelenlétét. Kiválasztott a kosárból egy almát és beleharapott. Miután megreggelizett,benézett a hálószobába és látta,hogy David békésen alszik. A szobában be volt sötétítve,egy apró sugár sem jutott be a szobába,így Davidnek sem kellett ezen aggódnia. Lucie közelebb ment hozzá és leült mellé. Megnézte a sebeit, bámulatos,hogy milyen gyorsan gyógyul,a hatalmas vágás mára már nem is vérzett és nem is tűnt olyan mélynek,mint éjjel. A kicsi karcolások,vágások eltűntek,pedig tegnap még ott voltak. Az arcán egy apró heg látszott,haja csapzott volt és a szemébe lógott. Lucie lassan kisimította a tincseket,mire a férfi álmában megfogta a kezét és ráhajtotta a fejét.
- Lucie…- suttogta,de a lány teljesen biztos volt benne,hogy David alszik. „Ő is érzi az én jelenlétemet…és szinte ugyanazt csinálja,mint amit mondott,hogy én…a nevén szólítottam,mikor ott volt. Vajon…akkor ő mit csinált,hogy így reagáltam? Valami…jó…dolog…lehetett…” Érezte,hogy elpirul,majd mivel munkába kellett mennie,kihúzta alóla a kezét,felállt és elindult az ajtó felé. Az ajtóban még visszafordult és rámosolygott,majd halkan becsukta maga mögött az ajtót és elment dolgozni. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
