8.fejezet
- Hogy van James?- kérdezte
- Egyre jobban…hát,nem szerzett súlyos sérüléseket,a lába is hamar rendbejött,még a humora is megmaradt-mondta a nő,majd beengedte Davidet.
- Nocsak David,nem hittem volna,hogy ennyire érdekellek.
- Biztosan van megbeszélnivalótok,úgy látom,én mentem is.
- Csak óvatosan,szép hölgy,meg ne erőltesd a gyönyörű lábaidat!- vigyorgott,mire a nő elpirult és kiment- David. Lucienek szüksége van rád. Engem küldtek a védelmére,de én nem vagyok elég erős ahhoz,hogy mindig meg tudjam védeni. Számomra már Jilian is túl sok volt,akkor mi lesz,ha Andrew emberei támadják meg? Mellette kell lenned,de ezt te is ugyanolyan jól tudod,mint én. Még szerencse,hogy nappal biztonságban van.
- Igen. Ők is éjszakai lények szerencsére,nem bántatják fényes nappal. Érzem,hogy ott kell lennem mellette,de nem mindig tudok én sem. Gyakran felmerül a mindenkiben megfogalmazódó kérdés: Miért én?
- Erre a kérdésre csak te tudsz válaszolni. Ebben én nem segíthetek.
- Igen,erre sajnos én is rájöttem. Meg kell védenem az életem árán is. Pihenj- fordított hátat neki és kisétált az ajtón. Köszönt az orvosnak,majd aludni ment.
Másnap éjjel Davidet behívták tárgyalni néhány másik fontos vámpírral együtt.
- Nos,hölgyeim,uraim. Arról lenne szó,hogy úgy döntöttem holnap éjjel megtámadjuk Andrew kastélyát. David sikeresen behatolt és élve jött ki onnan,ő az élő bizonyíték,hogy nem valami erős a védőrendszere. David,mondasz nekünk ezzel kapcsolatban valamit?
- Én könnyedén bejutottam. A kapunál néhány alsóbbrendű őr állt,így elrejtve nem adódott gondom a kiiktatásukkal,persze anélkül is el lehet bánni velük minden gond nélkül. Bent a várba szinte alig vették észre,hogy nem is oda tartozom és csak aztán támadtak meg,hogy Andrew szólt nekik. Észrevételem szerint három fő emeletből áll,de ezek alatt van a gyakorlóterem. Az első szinten,ahova én könnyű szerrel bejutottam,a kincstár helyezkedett el,gondolom a legfelső emeleten lehet Andrew lakosztálya. Nem egy őrzött terület a kincstár környéke sem,csak néhány száz harcos volt az utamban. Én pedig megszereztem,ami a miénk: Emily gyűrűét. A kijutás már gyerekjáték volt,alig volt olyan harcos,aki ki mert volna velem állni,vagy akinek a feje nem hevert a padlón. Ennyit tudok mondani.
- Köszönjük,David. A terv a következő. Előre küldünk pár…
- Várjon,Mester- szólalt meg David- Téglánk van.
- Mi? Ki az?
- Mindjárt meglesz…- koncentrált a szagokra a férfi- Ő az.
- Ügyes fiú vagy,de elkapni nem tudsz- menekült ki az ajtón. David utána rohant és hamar elkapta- Ne becsüld alá a képességeimet- sziszegte ő,miközben fojtogatta. A szőke hajú férfi egy kés szúrt belé,de Davidet ez cseppet sem zavarta. Hirtelen megrántotta a férfi fejét,mire az eltört és ő halottan esett össze. Ő otthagyta,hadd takarítsák össze a szolgák,majd visszament a gyűlésre.
- Ennyi volt. Előre szólok,komolyabb feladatokban nem veszek részt a művelet során,de…ha valaki olyant akartok küldeni- ült a helyére- aki el tudja intézni Andrew-t az csak én lehetek. Mást nem is akarok vállalni.
- David…kemény dióba vágod a fejszéd,de megértem- szólt a Mester- Rendben van,ezt rád bízom. Szóval. Előre küldünk pár kiváló harcost,akik el tudják rejteni magukat úgy,mint David. Tudnom kell kik azok,akik ilyenre képesek,kérem állítsd elő őket- parancsolta az egyiknek,mire az bólintott- Nekik az lesz a dolguk,hogy leszereljék az alsó szinteken lévő őröket és zűrzavart keltsenek a várban. Ezután jövünk mi,akik a zűrzavarban felmegyünk az emeletre és mindenki végzi a saját munkáját,amit már korábban megbeszéltünk. Minden világos?- kérdezte,mire mindenki bólintott- Elmehettek.
- Igenis- mondták és mindenki szétszéledt. David útja egy sikeres vadászat után egyből Lucyhez irányult,aki ismét csak munkából tartott hazafelé. Nagyokat sóhajtozott,kezében egy bevásárlószatyorral. David azonnal odasuhant hozzá és elvette a csomagot.
- Hé,ki…David?- akadt meg a szavában.
- Ki más. Segítek vinni- ajánlotta fel,mire Lucie egy kicsit elpirult és megköszönte.
- Nem hittem volna,hogy ilyen hamar eljössz.
- Hát…nem volt jobb dolgom. Tegnap is itt voltam. Csak te aludtál,ezért hazamentem.
- Akkor már értem,hogy miért álmodtam rólad. Éreztem valamit,akkor te voltál az! Már értem.
- Te rólam szoktál álmodni?- kérdezte tettetett meglepettséggel,mire Lucie megint zavarba jött és elkezdett mentegetőzni,de David mosolya megállásra kényszeríttette- Tegnap álmodban a nevemet suttogtad.
- Én…én nem…én csak…
- Jó érzés,hogy rólam álmodsz. Ez kedves- mondta,majd odaértek a házhoz. Lucie nem nézett rá,kinyitotta az ajtót és letette a kezében lévő szatyrot,David a másikat.
- Öhm…nos merre menjünk? Vagy maradjunk itt?
- Ilyet sem szoktál gyakran kérdezni- sóhajtott aprót- Oh. Már tudom. Gyere,elviszlek egy szép helyre. Szebb és magasabb,mint a híd.
- Tényleg? És hol van?
- Gyere- Lucie habozott- Gyere,nincs olyan messze- mentek ki a lépcsőházból- Kapaszkodj.
- J-Jól van…- mondta és karjait a nyaka köré kulcsolta. David felkapta az ölébe és suhant vele. Hamarosan egy magas hegyen voltak,amit körülvett a tenger,a hegy lábánál pedig egy világító torony volt. A hegy tetején volt egy maga fa,annak az egyik vastag ágára vitte a lányt,ahonnan mindent látni lehetett. Lucie leült,mellé David helyezkedett el.
- Ez… meseszép!- mosolygott- Honnan tudsz mindig ilyen gyönyörű helyekről?
- Mivel enyém az egész éjszaka,van időm eljönni ide,a városon kívülre. James mutatta ezt a helyet,szerintem is lehengerlő látvány. Jut eszembe,James már azóta már jól van és vígan fickándozik az orvosnővel valahol,ha érdekel. Koránt sem olyan erős,de nagyon szívós.
- Ennek örülök! Akkor nincs baj,ugye?
- Baj mindig van.
- Mi történt?
- Holnap este nem tudok eljönni hozzád,ez biztos- nézett a távolba- Holnap este támadunk. Részleteket nem szabad mondanom,de bizonyára elég veszélyes lesz…még az is lehet,hogy háborúba bonyolódunk. És tudod miért? Azért az egy szem gyűrűért,ami csak téged illet.
- Csak az anyám gyűrűjéért?- David bólintott- Én…nem akarom ezt. Mi lehet abban a gyűrűben,hogy mindenkinek az kell?
- Majd megtudod. Én nem mondhatom el,neked kell majd rájönnöd,ha a kezedbe kerül.
- Ha…
- Nem így értettem,bocsáss meg. Mikor a kezedbe kerül. Mindenképpen a te kezedbe fog kerülni,erről én gondoskodom. Ne félj,utána minden jobb lesz- mondta bíztatóan és észrevétlenül közelebb húzódott Luciehez. Hosszas csend következett.
- David…- szólalt meg halkan- Kérlek…vigyázz magadra,jó?
- Rendben van- sóhajtott és gyengéden átölelte a lányt. Lucie eléggé meglepődött,majd visszaölelte és így voltak egy darabig- Ígérem,hogy az a gyűrű az életem árán is,de hozzád fog kerülni.
- Ha feláldozod az életedet azért a gyűrűért,akkor én feláldozom a gyűrűt,hogy megmentsem azt- mondta,majd eltávolodott- Ne merj meghalni!
- Jó- mondta,majd tekintetét az égre szegezte- Ideje visszaindulnunk. Nemsokára hajnalodik.
- Oké- mondta,majd átkulcsolta a nyakát és behunyta pár pillanatra a szemét. Mikor kinyitotta,már a ház előtt voltak.
- Ha nem jönnék vissza holnapután,akkor James átadja neked a gyűrűt.
- Csak tőled fogom elfogadni.
- Inkább aludj.
- Oké…szia- mondta,mire a férfi bólintott és eltűnt. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
