7.fejezet
- Azt ugye tudod,hogy most beismerted magadnak,hogy nem csak ő,hanem te is érzel valamit?- állt elé a barnahajú férfi.
- Fogd be,James.
- Nem cukkolni akarlak,de ez már a második eset,David.
- Én is tudom- felelte,majd eltűnt James látóköréből. Úgy döntött,útját a híd felé veszi,így hamar ott is termett és leült annak a tetejére gondolkodni.
„ Lucie olyan,mint az anyja,majdnem minden tekintetben. Bátor,vidám és folyton kérdezget,mint Emily. Még sem áll módomban teljesen vámpírrá tenni,nekem nem. És vajon Lyana? Ő tudott arról,hogy a húgának van egy lánya? Bár,azt biztosan tudja,hogy Emily már meghalt…Amikor rám bízta a kardját…nem hittem volna,hogy egyszer majd szükségem lehet rá. De ha Lucie megsérül,akkor hasznomra válik ez a kard,aminek gyógyító képessége van. Sajnos eljött az az idő,amikor újra meg kell védenem valakit…De hogy pont a lánya legyen? Őt már nem hagyhatom meghalni. Övé lesz a gyűrű,ha a háború lezárul és akkor minden el lesz rendezve. Legalább is nagyon remélem,hogy ezután le tudom majd zárni a múltamat. Hiszen…lehet,hogy az is hozzám tartozik,de nem akarok tovább fájdalommal élni a szívemben. Azért lettem ilyen rideg,mert megölték a mesteremet és a hajdani szerelmem követte. Miért van az,hogy mióta vámpír lettem,mindenki üldöz és kiirtja a körülöttem lévőket? Gyűlölöm ezt az érzést,ami gyengévé tesz és önsajnálatra kényszerít. Ha tudnék tenni valamit ellene…megtenném. De nem tudok,ezért tovább bolyongok a sötétségben…”
Következő éjjelen David nem látogatta meg Luciet. És az az utáni éjjelen sem.
- Mi baja van Davidnek,nem tudod,Lucie?
- Te jobban ismered őt,én nem tudom- nézett félre.
- Az lehet,hogy régebbről ismerem,de nekem soha nem beszél magáról. Nem vagyunk igazán jó…barátok. Csak klántársak. Te többet tudtál meg hat hét alatt,mint én 500 éven keresztül.
- Lehet…
- Ne félj- tette rá hideg kezét a vállára- Jönni fog. Beszélni fogok vele.
- Ne!- mondta,mire James elvette a kezét és furán nézett rá- Úgy értem…ezt neki kell elrendeznie,sem az én,sem a te problémád…
- Rendben,igazad van. Hamarosan jelentkezik,ebben biztos lehetsz.
- Remélem…
- Felvigyelek a hídra?
- Igen!- csillant fel a lány szeme- Jaj,köszönöm,James!
- Én is szeretek itt lenni- mondta,s már fent is voltak. Hirtelen hangok ütötték meg a fülüket.
- Ellenség!- mondta Lucynek és eléállt. Hirtelen egy magas nő jelent meg egy férfival a nyomában- Jilian.
- James. Mit keresel erre,hol a madár se jár?- kuncogott.
- Ugyan,ez közös terület. Ugyanannyi okom van rá,mint neked.
- Ki az az ember ott mögötted? Friss hús?- szagolt a levegőbe.
- Semmi közöd hozzá.
- Bocs,de ha már itt vagy…megküzdenék veled,úgy imádok veled harcolni! Na gyere,édes,ránts kardot ellenem!
- James,mi folyik itt?- kérdezte félve a lány,majd még jobban James mögé bújt.
- Csak nem új házi kedvenced van? Engem lecseréltél egy ilyen…
- Ó,dehogy kedves…- mosolygott ellenszenvesen- Nem cseréltelek le,ugyanis nem voltál soha a kedvenceim listáján.
- Ó,te álnok! Most igazán harcolni akarok!- rántotta elő a kardját.
- Lucie! Ha nem akarsz belekeveredni és leesni sem áll szándékodban,akkor bújj el valahova és várd meg,míg végeztem,érted?
- Jól van!- mondta,majd egy vascső mögé állt.
- Hát kezdjük,édes…Dereck,menj vissza,ezt én elintézem egyedül is.
- Igen- és már el is tűnt. James is kardot rántott,s hamarosan pengék csendültek össze,miközben suhanások hallatszódtak a levegőben. Hirtelen valami erős szél csapta arcon Luciet,aki erre térdre esett,de továbbra sem volt hajlandó megnézni az összecsapást. James továbbra is dühösen küzdött a látszólag vidám nő ellen,akin az a falatnyi ruha is kezdett szétmállani minden egyes támadás után. James karjából enyhén csöpögött a vér,de ezen kívül nem történt semmi komoly baja. Jilian szabad dekoltázsán és a kezén volt vágás,de neki ez nem számított. Sokáig harcoltak,James sakkban volt és mivel a nő szerette,ha a préda futkározik egy kicsit,így úgy döntött,hogy Luciet kezdi el támadni,miközben Jamesre is elegendő időt fordított. Lucie sikeresen helytállt és sikerült szinte minden támadást kivédenie,a férfi lába időközben felmondta a szolgálatot,így semmi esélye nem volt arra,hogy valahogy megússza a nő vadászati vágyát. Jilian kajánul vigyorgott,majd erősen sújtott a lány felé,amit Lucy biztosra vett,hogy nem tudja kivédeni,így becsukta a szemét és várta a csapást. Ám az valamiért elmaradt és csupán egy nagy kardcsörrenésben nyilvánult meg. Lucie azonnal megérezte az aurát,így boldogan nyitotta fel újra a szemét és ránézett az előtte háttal álló Davidre.
- David? Hogy az istenbe kerülsz te ide?- a kérdést Lucy is fel akarta tenni,de a nő megelőzte.
- Mi közöd lenne hozzá…Jilian?- majd visszalökte a kardot a saját kardjával.
- Na jó,veled nem kezdek ki…- és már el is tűnt.
- Da-Da-David…
- Nem esett bajod?- nézett rá a szokásos arcával.
- Nem,csak pár vágás,nem komoly. De James…
- James!- ment oda a földön fekvőhöz.
- Csak karcolás,meg nem tudok felállni,de megleszek. Jilian visszajön…
- Tudom- mondta,majd felkapta Jamest és utána Lucyt is,majd a lány lakására vitte őket.
- Mondtam,hogy megvagyok,inkább őt kéne ellátni! Van kenőcsöm és kötőanyagom is.
- Kösz,szépség,de pár nap és jól leszek.
- Azért bekötöm a sebeidet,hagyod?
- Ja…- mondta,miközben Lucie már el is kezdte a bekötözést. Hamar készen lett vele és rámosolygott- Kösz.
- Szívesen. David,veled történt valami?
- Nem,semmi. Hazaviszem Jamest.
- Jól van. Utána…eljössz még ma?
- Nem tudom,talán…- mondta,mire Lucie szélesen mosolygott,majd látta eltűnni őket.
Lezuhanyozott és felvette a hálóingét,majd befeküdt az ágyba. Kimerítette ez a nap,annyira,hogy akaratlanul lecsukódtak a szempillái és mély álomba esett.
David beszélt pár társával,de nem mondta meg,hogy kivel kerültek össze. Letette az orvosi szobába,majd már Lucienél is volt.
- Ébren vagy még?...- kérdezte túl lágyan,majd amint meghallotta a saját hangját,el is hallgatott,nem akart túl gyengédnek tűnni. Ám válasz így sem jött. Belépett a szobába,a villany fel volt kapcsolva,David pedig eltakarta a szemét és gyorsan lekapcsolta. Hálát adott az égnek,hogy Lucie nem hallotta a hangját,majd leült mellé. Megsimította a haját és végignézett rajta,mint már oly sokszor. Halvány csókot lehelt ajkaira,majd eltávolodott. Félve nézett rá újra,de reakciót nem kapott. Nem is szerette volna felébreszteni ezt a gyönyörű angyalt az ő bűnös ajkával,így részben szégyenletében,részben tiltásból távolodott el tőle. Saját belső hangja megkövetelte tőle,hogy távol maradjon egy embertől. És a parancsnak muszáj volt eleget tenni,így még egyszer végigsimította a haját,a hajtincs végével eljátszadozott,mire mozgolódást vett észre. Gyorsan felállt,mert azt hitte,hogy felébred,de nem történt meg,csupán felé fordult és egy szót suttogott a levegőbe álmában.
- David…- ekkor a férfi elcsodálkozott. Még álmában is érzékeli a jelenlétét? Bámulatos… Mivel hajnalodott,kénytelen volt búcsút inteni a csendben alvó lánynak és lassan visszatért a kastélyban lévő szobájába. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
