2.fejezet
David hazaért a vámpírkastélyba,ahol mindenki őt várta. Sokan kérdezgették,hogy tűnt el hirtelen és hol volt,mit csinált.
- Egy az,hogy nem tűntem el,hanem magam néztem utána valaminek- ami egyébként a nagy semmi volt,de Davidtől minden kitelik,ezt is el fogják hinni neki- itt voltam nem messze a kastélytól.
- És mit csináltál,minek néztél utána?
- Na ez az amit nem fogok az orrodra kötni.
- Undok… - majd Nives durcásan kisétált a teremből,ahogyan a háremébe tartozó vámpírnők is mentek utána.
- Menjünk aludni,mindjárt felkel a nap.
Rendben én is megyek- mondta David.
- Hé David, aludhatok nálad? –kérdezte egy csábos női hang,s egy alak rajzolódott ki a vörös függöny mögül.
- Mit akarsz már megint Sherona?
- Nálad akarok aludni…vagy inkább nem aludni…- mondta fülbemászó hangon.
- Természtesen…- erre a vámpírhölgynek felragyogtak egy pillanatra a szemei- NEM!
Daviiiiiiiiid! De hát miért? Olyan jól ellennénk… - kérlelő és igéző szemeivel pislogott a férfira,de látszólag őt nem hatotta meg és a szemét forgatta.
- Mondtam már te ostoba nő,hogy én nem leszek az újabb áldozatod. Keress magadnak mást! Ott van Kliever vagy Ron. Szállj le rólam,nem vagyok kíváncsi a női bájaidra!
- Nagyon gonosz vagy velem,de ha nem hát nem. Majd visszasírsz még engem! De akkor már nem leszek kapható,te…- mondta a magáét,majd befordult a sarkon és motyogott tovább.
Mikor eltűnt a látótávolságból még egy nő megjelent aki nem volt ilyen finom és bájos hölgyemény. A neve Sara volt,középszintű vámpír,aki nagyon jól bánik a karddal.
- Hogy ez a nő soha nem adja fel… Kíváncsi vagyok meddig bírod még ki ezt a szukát.
- Jó éjt neked is…
Majd elindult mindenki a maga útjára. Davidnek a folyosó legeslegvégénél volt a lakosztálya és a folyosó unalmasan hosszú volt. Épp ezért David szeretett repülve közlekedni,most is így tett. Hamar elért a szobáját,majd belefeküdt a koporsójába és próbált aludni. A nap eseményein törte a fejét,ki lehet az a Lucie vagy Lucy nevű lány,miért érdeklődtek utána a többiek,ugyanis ez nem szokásuk. Majd hajnalban el tudott aludni és kiverte az egészet a fejéből.
Másnap úgy döntött kémked Andrew és társai után. Andrew a szomszédos klán vezetője volt,elég nagyhatalmú vámpír. Davisnél is nagyobb ereje volt,lehet,hogy az ellenség klánjai közül az övé volt a legerősebb. Davidet nem érdekelte,hogy ki ő,csak,hogy mire készülnek és hol van a gyengepontjuk. Hamar elérte a magas Szihán-hegyen tanyázó vámpírnépet,s úgy döntött láthatatlan képességével bejuthat a kastélyba. Be is jutott,hiszen csak a nagyhatalmú urak láthatnak át a képességén,a nála gyengébb mihaszna gyilkoló állatok nem. Tudta merre tart,de előtte fel akarta térképezni a lehetséges lyukakat,hibapontokat,gyenge őröket a klánja bejutása érdekében. Két őrt megölt,mivel Andrewnak akarta jelezni,hogy könnyen bejutott,s arra számít,hogy élve ki is fog jutni.
-Gyenge kis vámpír létére egész ügyes. De idáig nem fog eljutni élve.-kuncogott,majd csapdákat kapcsolt be David előtt,aki mind ezt érzékelte,és a nagyfőnök meglepetésére mindet kikerülte vagy hatástalanította. Andrew ennyivel nem elégedett meg,kiakarta deríteni a férfi összes erejét,így 50 jófajta vámpírgladiátort küldött elé,amivel sikeresen megbirkózott. Mindet lemészárolta vérben tocsogott a cipője,de csak ment előre,s magában félhangon motyogta „szánalmas…remélem nem hitted,hogy ennyi elég lesz ellenem” elmosolyodott picit,majd folytatta útját a nagyterem felé. Érezte az ellenséges vámpírok lépteit,hallotta őket,s kiderült,hogy 50ről 100ra növekedett az ellenség száma,de ezeket is egy pillanat alatt legyőzte,minden nagyobb erőfeszítés nélkül. Most már tényleg nagyon mosolygott,mert tudta,hogyha továbbra is csak ennyivel nő a harcosok száma,akkor a nagyúr sem lehet sokkal erősebb. A nagyterem végén sorba állt 200 vámpír,a fele nő a fele férfi. „remélni merem,hogy nőket nem bánt…félti a jó hírét” gondolta magában Andrew és végignézte a kamerán keresztül folytatott küzdelmet. Davidet a legkissebb mértékben sem izgatta az,hogy nőt,férfit vagy gyereket kell eltennie az útból. Csak végezte a dolgát. Így hát 5 perc sem telt bele és mind a 200zal végzett. Benyitott egy ajtón,ahol kislányokat és kisfiúkat tanítottak a vámpírlétre. Furcsán néztek ki,mind a gyilkolásra hajlamos. Végigment egy felüljárón,alatta voltak a vámpírpalánták,de amíg nem látták,addig nem érdekelte a harc vagy az ölés. Az előzőek sem látták Davidet,csak megérezték,hogy más szagú vérszívó van a közelben,ráadásul Andrew is szólt nekik,hogy készüljenek. De ezután már csak egy kisebb ajtó volt arrafelé,ahol mindössze három őr állt. Messze volt az edző vámpíroktól,nem hallhattak belőle semmit. A három őr erősebb volt mint a többi 350 harcos,de közülük nem látta őt senki,csak a vörös auráját észlelték,különleges képességük volt rá. A három kapuőr elkezdett fújni mint a macskák,s támadásba lendültek. Kettőt megölt az utolsó kissé erősebb volt a számítottnál,így körülbelül tíz perc telt el a közelharccal,míg David megúszta egy vágással a jobb karján,a másik belehalt a sérüléseibe. A vámpír kinyitotta az ajtót,s csodás látvány tárult elé. A kincstárban volt,ahol megannyi ezüst,arany,gyémánt és holdkőből készített edények és ékszerek voltak. Csiszolatlan gyémántból is volt,de Davidnek egyik sem kellett. Csupán egyet akart elvinni,mégpedig a vámpírklánt jelképező sárkánymintás gyűrűt,ami ennek a klánnak külön ékessége volt. Errefelé vitte a célja,ahhoz a vitrinhez,ahol a tárgy volt elhelyezve. Ahogy hozzáért az üveghez,a fal oldalából két oldalon kések indultak meg nagy gyorsasággal David felé,de elugrott és a négy kés egymásnak ütközött és felrobbant. Visszament az üveg elé és újra megfogta az üveget,most már biztonsággal. Levette a felső üveget,ezzel még nem is volt gond,de meg fogta a gyűrűt,s azonnal hangos sziréna törte meg a csendet. Minden egység odasietett,ami még életben volt,és hát mondhatni,elég sokan még meg se látogatták a vámpírt. De ezt a szívélyes fogadtatást David is jutalmazta egy-két harapással és karmolással amitől sokan már a padlón találták magukat,de egyik sem kelt fel többet. Andrew összesen 420 kiváló harcost küldött a férfire,ebből öten futva menekültek el a várból,a többi mind halott volt. David nagyon jól ki volt képezve és az egyedül töltött idők alatt is csak magát edzette. Régebben a dühét és a száját sem tudta tartani,de ma már igen nagyhatalmú vámpír vált belőle és fegyelmezett lett. Nem volt ideje a múlton gondolkodnia,sietett a várból kifelé,s mivel csöppet legyengült,veszített a láthatalaságának erejéből,így a középszintű vámpírok már megláthatták vöröses auráját,míg a felettük lévők teljesen látták,és ez sajnos már nem csak Davidnél erősebbekre vonatkozott. Így hát sietnie kellett a palotából,s aki meglátta,üldözőbe vett,majd a határvonalnál,ahol az erdő volt,a fel visszafordult,a többit meg fél kézzel is elintézte. Amikor az erdő túloldalára került,levette a pajzsát és úgy haladt saját otthona felé. Egyedül ment,mint mindig,ezért kisebb volt a veszélye lebukásnak. Beért a kastélyba,ahol már előszeretettel várták a „hol voltál?” kérdések.
-Leon a lakosztályán van?
- Igen,de most ne menj be hozzá,mert Sherona is bent van és tudod…
- Nem érdekel,hogy bent mit csinálnak,de amint meglátják mit hoztam,nem fognak kipaterolni a szobából…- mondta szinte maga elé,amit néhányan meg is hallottak. David egyenesen a nagyterem utáni szobába rontott,és éppen Sherona ült Leonon.
- Hogy mersz ide berontani! Mégis mit képzelsz?
- Ezt nézd! –kezében a gyűrű volt látható. Odadobta a vezérnek,ugyanis Leon volt a klánvezető, amire egy mosoly volt a válasz. Sherona egy szál köntösben ült,majd elment zuhanyozni és távozott egy morcos morgás közepette.
- Feltérképeztem a helyet,ha odaérkezik a sor,és te is úgy döntesz,tudok pár tippet adni,ahol beférkőzhetünk és meglephetjük Andrew klánját. Ezt a kincstárból loptam el,mindössze csak 750 őrzője van oda-visszafelé a bejáratoknak,nem volt nagy gond bejutni oda. Előtte már meglakmároztam,ezért még könnyebben ment a behatolás és a harc. Sima ügy.
- Értem. Szólnod kellett volna,hogy elmész,de várható volt tőled…és gratulálok a sikeres munkádhoz,szerintem megérdemled a dicséretet,majd kitalálok neked valami méltó jutalmat. Mindenesetre,menj pihenni,látszik,hogy kissé mégiscsak megterhelt téged. Igaz,hogy még nem hajnalodik,de ha úgy gondolod magad is,akkor aludj.
- Nem alszok egy darabig,kimegyek és szellőztetem a fejemet.
- Remélem tényleg csak azt teszed…
- Igen. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
